azóta…
2010 április 12. | Szerző: Georgia
jó sok minden történt, történik velem. nem azt mondom, hogy mindegyik jó dolog, de igazából panaszra nincsen okom. pénzem van, a kutyámat imádom, ő is engemet 🙂
néha nagyon nehéz, hogyan oldom meg, a babydogsittert, de azért valahogyan csak megvan mindig. van, hogy szólok s.nak, hogy segítsen be, olyankor kijön, hazajön.. nemtom hogyan fogalmazzam… van egy albérlete itt a városban, de azért kijár, és besegít, ha megkérem. meg nagyon szereti a bébit, tehát azért is. nem zavar, mindig szól előtte, ha jön. kulcsa van, nem is akarom elvenni tőle. van úgy, hogy a kocsmában hagyok lakáskulcsot, és n. átlép megnézni, ma a helyzet a gyerekemmel.
a suliban mennek a dolgok, ahogyan szoktak. a kollégák előtt kaptam dicséretet, hogy mennyire vagyok jó!!! és ez többet ért, mint 100ezer forint nettó…
a kocsma zajos, büdös… és poéngyár!!!
megint itthon van a celeb- vagyis a cölöb. hát le nem száll rólam. persze tetszik, hogy így teszi a szépet, meg hogy miket mond, meg milyen cuki… már táncoltunk is, persze nagy poén volt az egész. azt azért éreztem, hogy a blúzom alatt nem véletlenül fogta meg a hátamat… kicsit zavarban voltam, engem nem tapogatott az elmúlt 3 évben senki más, csak d. és belegondoltam, ha esetleg továbbmennénk a cölöbbel.. ha egyik este mondjuk véletlenül megcsókolna… nemtom van -e olyan, de ha van, akkor mondjuk véletlenül. ezen ahogyan gondolkodtam, még a hideg is kirázott. olyan idegennek érzek mindenkit, aki nem olyan illatú, nem olyan szemű, nem olyan hangú, mint d… nem gyógyulok. minden nap úgy ébredek, és telik el egy nap, hogy öt percenként az agyamban van. és nagyonnagyon huje vagyok: lelkiismeret furdalásom van, ha fél órára valami elvonja a figyelmemet róla. persze ő le sem szar, és tényleg csak akkor kezd más hangnemet megütni velem, amikor akar valamit. azért ez nagyon gusztustalan dolog tőle, de mindegy. én vagyok az, aki megalázó helyzetet teremt magának minden olyan alkalommal, amikor eljön tőle. igaz, hogy tudom, hogy a következő két-három hét majd megint úgy telik, hogy én minden leszek a magam szemében csak jókislány nem…- vállalom. mert olyan vele lenni, mint amior minden a legjobb úton haladt afelé. ahol most lehetnénk. ha nem, hát nem… és van sok zavaró dolog, amit akkor sem szerettem, amikor együtt voltunk- ezekre most ugrom. és nyilván azt gondolja, hogy mi a fasz közöm van a dolgaihoz… és ha kicsit magamba nézek: igaza van. hagyjuk is őt, mert csak a búúúúúú jön rám…
színházba megyünk, és fogalmam sincsen, hogyan érek haza. nem lesz járatom, ha fél6kor leszcsak vége… nekem meg mennem kéne dolgozni 6-ra.
majd megoldom, nagylány vagyok.
csak szar, hogy nem beszélhetem meg ezeket a dolgokat azzal, akivel szeretném..
ja, és amióta n.-t leállítottam, és kiosztottam, hogy nekem ne nyomja magát már, emrt nagyon zavar: teljesen más a kapcsoltunk. így már megint szeretek vele dolgozni, már megint jó ott lenni.
de azért rohadtul nem kellett volna az a popitapi, és nem kéne úgy gyilkolni a tekintetével a cölöböt, amior megérkezik… 🙂
na, majd jöjjök, ha vannak dolgok. pusza csajok!
könyvtár…
2010 március 10. | Szerző: Georgia
mert ugye könyvtárba jár az, aki kocsmázik. a régi poén szerint. aztán tegnap este ez a vicc nagyon ült. már a korsó söröket lexikonként kérték, szótárként a pohárnyit.
valahogyan tényleg rapid módon terjed a hír a kistelepüléseken. nálunk mondjuk nem hogy terjed, hanem mielőtt megtörténne, már beszélik. persze teljesen máshogyan. 😀
tegnap este mondja a “boss”, hogy az egyik srác, aki gyakori vendég nálunk előadta, hogy ő már mennyi mindenkit látott éppen akkor, amikor az urát/feleségét csalta… többek között engem is, a fogalmam sincsen kivel, de valami házban éppen ránk nyitott, amikor szexeltünk… idióta. hát ez van…
aztán tegnap történtek nagyon jó dolgok is. találkoztam, megismerkedtem azzal a fiúval, akiről már olyan régóta képzelegtem, hogy valójában is olyan cuki-e, mint ahogyan azt előadja. (nem, nem a múltkori történet pasija…) egy másik, de most itt nagyon meg kell őriznem az inkognitóját. szóval megismerkedtem vele. és már az első-második mondatnál érezhető volt, hogy valami “van” közöttünk. én nem tudom, lehet, hogy tényleg csak ez a tavasz, de egyre inkább zizi vagyok, és a pasik körülöttem egyre inkább zizik. és rám zizegnek. és tök idegen ez az én számból, meg az agyamból, mert sosem “sztároltam” magamat, és soha nem meséltem el az ilyen dolgaimat még talán stellának sem, mert ez olyan, mintha magamat nyalogatnám, fényezném, hogy én milyen jó, meg mennyire tökjó vagyok… szóval most így kicsit hujén érzem magamat, hogy erről írok már egy ideje, de ez most adja magát.
tehát mentem dolgozni este, és ott ült a pultnál ő. és ahogyan beléptem, a nevemen köszöntött. és én meg őt, az ő nevén. és nagyon szimpatikus volt, már első blikkre, és azt éreztem, ez kölcsönös. nehéz ezt így kapcsiból megállapítani, de tényleg olyan volt. aztán sodródtunk, csapongtunk, beszélgettünk mindenről. politikáról, helyzetekről, magánéletről. és csak itta a szavaimat, én meg az övét. hihetetlenül okos, intelligens! le a kalappal! és még csak 28.
aztán legurult pár pohár sör, és egyre inkább szűkült a tér közöttünk. már már ott tartottunk, hogy megérintettük egymást. közben néha egy-egy “de beszédes szemeid vannak”… “milyen szép a pillád, mű?”… “nagyon szép a mosolyod”… szóval a politikai pártok, a választások, sztálin, a bundesliga és a barátok közt témában ilyen kis izék voltak beszúrogatva. zavarban voltam, olyankor pedig valami viccel ütöttem el. és nagyon zavarba hozható vagyok, ha “szerepelnem” kell. félek, hogy butaságot mondok, így gyakran inkább csak hallgatok, mert az sem huje, ugye…
szóval nagyon cuki volt a fiú. azt is mondta, hogy született tehetség vagyok, mint egy remek színésznő, úgy alakítok egy apró sztorit is, hogy élvezet közben nézni. erre valaki beszólt, hogy csak nehogy elélvezzen, mire mindketten: “hujegyerek” -súgtuk a másiknak és ez megint nagy poén volt.
hab a tortán:
a “főnök” féltékeny. nem akármennyire… 😀 persze elismerte a srác képességeit, aláírja, hogy egy igazi lumen. és rögtön hozzáteszi: látom, nagyon bejössz neki… látom, rohadtul egy nevezőn vagytok.
aztán ma felhívtam, hogy hogyan lesz holnap. ki hogyan dolgozik. amit hallottam, azt el sem hittem. persze az önbizalmam akkora azóta, hogy ihaj! 😀
holnapra meghívásunk van a srác “bulijába”. nekem feltétlenül ott kell lennem, ez “parancs”. várni fog. miután kitettem a lábamat a kocsmából… fél órán át csak engem dicsőített, rólam érdeklődött, áradozott.
és nem elhanyagolható: kispál fan!!!!!! 😀 😀
csak egy tánc volt…
2010 március 8. | Szerző: Georgia
volt ez a buli szombaton. nem volt semmi
extra. sztem nem öltöztem túl senkit, mégis azt hiszem, látszik az
emberen, hogy honnan, milyen közegből jött ,hova teszi magát. én
egyáltalán nem vagyok az a vidéki típus, látszik, hogy nem vagyok “oda
való” valahogy ez biztosan bentről is világlik kifelé, mert amikor a
szakadt farmerem van rajtam, is gyakran azt érzem, hogy teljesen
máshogyan néznek rám a fiúk, mint a helyi lányokra. van egy nagyon
szimpatikus pasi… egész éjszaka állt a pultnál, és gyakran akar velem
szemezni. vagyis össze is jött neki sokszor, én meg ettől zavarba
jövök. olyan igazi szépfiú. olyan nem is tudom. fiatal, izmos, gyönyörű a
mosolya, szépen beszél, nem dohányzik és nem iszik. néha bejön, amikor
én vagyok. valamit akar sztem… aztán eljött ebbe a buliba is, de
zavarta a nagy cigifüst, és többször inkább a táncolók között volt, mert
ott nem lehetett dohányozni. volt vele egy csaj, de valahogyan nem
tűntek egy párnak. vagy már régóta vannak együtt vagy valami tesók
lehetnek. bár nem hiszem. a csaja lesz, de nem stimmel valami közöttük.
és a csaj sem volt az a ragaszkodó típus, pedig a pasi igen jó! szóval
akár lehetett volna féltékeny is.
szóval ment ez az este, pörögtünk,
voltunk a pultban 3-an, kint a placcon voltak ketten, a táncolók között.
nagyon nagy volt. hangulat kafa, ittak mint az állat, és nem tudom mi
történt velem, de én is megittam két körtét két pici vilmossal. szóval
jókedvem volt, bent a pultban táncikáltunk a fiúkkal néha.
egyszer csak hallom, hogy a zenekar
kezdi az első pár taktust a most múlik-ból
-kvimbi-
valami azt mondta, hogy menjek át.
elindultam, csak úgy húzott a bálterem maga felé. amikor beértem, a
zenekarból az egyik fiú (ismerem) azt mondta: és hogy végre megérkezett a
mi kis hamupipőkénk, hát szóljon neki a dal! fogadd szeretettel n.-tól
drága georgia…
és odalépett hozzám a “főnököm” átfogta a
derekamat, magához húzott. mélyen belevéste a tekintetét az enyémbe.
táncoltunk. nem akárhogyan! olyan furcsa érzés volt, mintha mi
folyamatosan “táncoltunk “volna ezalatt az eltelt 12 év alatt… semmi
nem változott, éppúgy fogott éppúgy húzott magához. minden mozdulata
ismerős volt, mintha minden lépésünk előre jól kiszámított lett volna.
tervezni sem lehetne így. és esküszöm, bennünk gyönyörködött a terem
minden embere, és gondolták magukban, hogy ezeknek biztosan közük van
egymáshoz. pedig dehogyis! csak volt… és nyomot hagyott. legalábbis,
ami a táncunkat illeti, még most is olyan “szenvedélyes”, ahogyan volt
akkor is. de hamar el akarom felejteni. mindegy. a végén megpusziltuk
egymást, kicsit hosszabbra sikerült az az ölelés is, de hát ez van.
aztán kimentünk, és ahogyan az ajtóhoz értem megláttam a szépfiút, hogy
ott támaszkodik. hát nyilván végignézte a balettunkat, mert olyan kis
“szomorú” mosoly volt az arcán. aztán hamar kiengeszteltem, amikor újra a
pultnál állt végre. már vártam, nem akartam, hogy azt higgye, hogy
nekem közöm van ahhoz a táncoslábúhoz. nem tudom, hogy miért akartam,
hogy tudja. azt hiszem, mozgat ez a fiú… na majd meglátjuk. lehet,
hogy csak fel kel fedeznem az IQ-ját, vagy csak kell egy olyan mondat,
amitől máris elmegy a kedvem. mostanában nem könnyű megfelelni nekem,
bár sosem volt az. ettől, még lehet, hogy éppen ő lesz az, aki.
“miattad iszom, te állat!” így lenne
autentikus.
pofonofon…
2010 március 3. | Szerző: Georgia
tegnap este a kocsmában…
pakol kifelé a vip-ből (van egy hátsó szoba, ott lehet a kanapékon beszélgetni, kártyázni. szerintem én majd látok ottan szexelő párokat is… )
szóval kihozza a cd lejátszót. vinné haza. mert anyának kell otthon. mondom, légy szíves, vedd ki belőle a lemezemet. benne van egy kvimbi cédém.
erre ő:
-igen? hú pedig a cili hogy örülne neki!
-cilikének megvan ez a lemeze, biztosan!
-cilikének mindene megvan, ami neked nincsen!!!
-ja. akkor biztos boldog feleség!
és aztán este ezen agyaltam. hogyan kellett volna és mit kellett volna válaszolnom… és mivel már nem tudok adott szituban lenni, haditervem van! szopatni fogom! kihasználom azt, hogy kellek neki! és úgy megszívatom ezért a köcsög beszólásáért, hogy megemlegeti!
első tervem a látványra van kigyúrva, a következő az “intellgencicámra,”, aztán majd brillírozok valami extra cuccal… ezeket mind-mind úgy fogja kapni, hogy észre sem veszi. és majd amikor már ott csorog a nyála, amikor majd már rájön, hogy a nők közül a felesége igazából egy kurvára átlagos csaj, és amikor észbe kap, hogy milyen is lehetne… nos, majd megmutatom neked, köcsög, hogy mennyire felesleges dolgokkal vette magát körül a te cilikéd!!!
2010 március 2. | Szerző: Georgia
nehéz a szívem. mert aggódom d-ért. persze azt mondaná, hogy megoldja, meg én ne aggódjak miatta, de akkor is. néha annyira hiányzik, és olyan szívesen ölelném át, bújnék hozzá… pláne most, amikor azt gondolom, hogy szüksége lenne valakire, aki kicsit összekapja. megtenném, de nem merek erőszakosabb lenni. most inkább csak főzök neki valamiket, meg próbálok viccelni vele… gyakran nem érti. elege van a munkájából, fáradt, nem elég neki a pénz, amit keres. elege van a télből, és szerintem magányos is. sokan vannak így. és a megoldás az ember lelkében van. ha ott minden rendben, akkor leszarja, hogy mennyit keres, nem érdekli, hogy fáradt. mert ott van a másik, aki ezeket a szürke és fárasztó napokat enyhíti, színezi, gyógyítja a puszikkal, ölelésekkel. ez hiányzik d-nek. hiányzom neki. tudom. és most nagyon sajnálom, mert annyira hárít, hogy el is hiszi magának, hogy úgy a jó, ahogyan ő intézi. hát, majd még él néhány évet, összetörik a szívét párszor, aztán megérti, hogy nem az a lényeg, hogy mi a látszat, hanem az érzés, amit valaki az ő irányába táplál. ha szeretve vagy, mindened megvan. és tudhatná, hogy ő – ebből a megközelítésből- nagyon is gazdag ember.
szombaton buli lesz. nagy. este 8 ig ketten leszünk a kölyökkel. s tapogatósnak zóltam most már kitudja, hanyadszor, de még most sem érti, mi van. egyik este kijött a felesége a 3 gyerekkel. a gyönyörű, okos család. a nagyon okos feleség, aki mellesleg a legszebb, a három okos gyerek, akikhez fogható nincsen. a “főnököm” folyamatosan szidja nekem az asszonyt. hogy rendetlen, hogy nem törődik megfelelően a gyerekeivel, hogy lusta, hogy nem megy el dolgozni, hogy nem főz, takarít… ez a folyamatos pofázások alapja. és ilyenkor mindig hozzáteszi, hogy de kibaszottul intelligens, nagyon okos, és rohadtul kreatív.
hát kijött ez a tyúk. megnézett, hogy ki vagyok én… lánykorunkban a legféltékenyebb riválisa voltam. vagyis folyamatosan miattam csesztette a mostani férjét aztán 10 évig nem is találkoztam vele. szóval tényleg tök intelligens a liba! nekem kellett odamennem bemutatkozni. hát már ezen kiakadtam.. nekem? hát ki ő? mert van pár gyereke? az inkább csak biológia, mint érdem… aztán ahogyan nyújtottam a kezemet, és mondtam, hogy x.y. vagyok, ő odaleffentette a kacsóját, mint valami úri picsa, és közölte: cili… és még ezt a kétszótagú nevét is képes volt úgy elnyávogni, hogy kész voltam.
szóval ja… kibaszottul intelligens. és tényleg!
aztán most meg újra aggódom d-ért, és szeretném, ha segíthetnék neki. beszélgetni, hogy helyre tegyem a fejét. én tudok vele! és nem azért tenném, hogy aztán valamit cserébe kapjak. csak azt szeretném, ha jól lenne végre! majd pénteken felmegyek hozzá, és kicsit megszeretgetem. édezsdrága dém! 🙁
ko(r)csma
2010 február 26. | Szerző: Georgia
zavar. nagyon zavar. folyamatosan nyomul, folyamatosan cinkkel. olyan kellemetlen helyzetekbe hoz néha, hogy jééééééézus! egyik nap behívott a raktárba. mentem, gondoltam mutat valamit. elkapott és ölelgetni kezdett. aztán néha megfogja a fenekemet. de olyan undin! olyan, mint valami perverz tata. már százszor megkértem, figyelmezetettem.
-kell a pénz!!! de nem leszek a pénz miatt “kurva”. annyit nem ér az egész! és ha még egyszer taperol, pofán verem, megígérem! és azt hiszi, mert nincsen senkim, majd ő lesz a valakim. hát SOHA!!!!
mihez kezdjek ezzel-
2010 február 17. | Szerző: Georgia
jaj, de tudtam, hogy előbb-utóbb ez lesz belőle! tegnap este már olyan ideges voltam miatta, hogy az elmondhatatlan. szóval itt van ez a kocsma, hogy együtt dolgozunk n.n. -vel. tudtam, hogy eljön az idő, amikor majd akar mást is… vagyis nem tudja, hogy akar-e. én meg már tudom. jó szar egy helyzet. van 3 gyereke. a felesége meg nem szereti. nincsen évek óta szex közöttük, nincsen semmi, amitől férfi “lehetne”. és most azt reméli, hogy majd én megoldom a gondjait. a helyzet nem egyszerű.
d-nek mondtam régen, hogy volt egy pasim aki tökolyan volt, mint ő. hát n.n-ről beszéltem akkor. éppen olyan kedvesek, éppen olyan ízlésük van, éppen olyan szeretnivalók. egy hajszálnyi különbség van csak közöttük: d-hez kötnek szálak. erősek. annyira erősek, hogy nem is hittem volna. tegnap este n.n . finoman a tudtomra adta, hogy akár bele is mehetnénk bármi nemű szexuális kapcsolatba… és aztán majd ő tökjól lenne ettől, és talán a házasságát is feladná értem. és egészen odáig jutott, hogy beköltözik hozzám.
hihetetlen!
-nagyon halkan, nagyon visszafogottan annyit bírtam reagálni: azért majd engem is megkérdez valaki, hogy akarom-e?- és még mosolyogni sem tudtam.
kiakadtam.
gyanús volt nekem már eddig is: véletlenül hozzám ér, megfogja a popimat… ilyenkor kiakad, hogy miért háborodok fel… mondtam neki tegnap este, hogy én tényleg szeretek vele dolgozni, de ha így megy ez tovább, csak egyedül csinálom vagy a kölyökkel.
láttam, hogy nem esik jól. érzetem, hogy valamit vár- várt tőlem. valami kis viszonzást. vagy egy… vagy fogalmam nincs, de valamit vár.
azt kérdezte, hogy engem mikor simogattak meg utoljára…
elmondtam, hogy hétfőn engem 6 órán át simogattak, öleltek, szerettek, puszilgattak… és a kérdésre, hogy ki volt az, mondtam: d.
komolyan kiakadt: mit gondolok én, mi lesz d.vel… hogyan alázhatom meg magamat enniyre, nem veszem észre, hogy d. kihasznál, nem vágom, hogy d. csak szexet akar… és most finoman fogalmazok.
olyan kifejezés nélküli képet vághattam, hogy egyszer csak abbahagyta és elfordult, elment ki a placcra.
ott álltam. képembe mondja, amit tudok. meg sem lepődöm.
azért szar volt hallani…
aztán átértékeltem ezt az egészet.
igenis, nekem nagyon fontos az önbecsülésem. és amíg érzek d. felé, addig nem tartom megalázónak. mert nem olyan a helyzet!!! én elhiszem, amikor ott vagyok, hogy szeret. és soha nem fogok olyan emberrel testi kapcsolatot összehozni, aki iránt nem érzek szerelmet. és ebben n.n. is éppen ilyen biztos lehet. hát sajnos még hosszú idő, amíg már nem kötődöm d.-hez.
addig pedig esélye sincsen senkinek. és lehet, hogy soha nem is jön el az a pillanat, hogy bárki mást beengednék az életembe. a legfonotsabb d. és nem született még meg az a pasi, aki a helyébe léphet.
ezt, azért ennyi idősen már tudhatom. magamat ismerve…
“a” bolt…
2010 február 11. | Szerző: Georgia
ezt a boltot már annyiszor akartam felkeresni, hogy ihaj! aztán kedves felkérésre kedvesen illik elutasító vagy elfogadó választ adni… hát legyen, aminek lennie kell! és volt két lyukas órám… az egyik az enyészeté lett, mert a bolt 11-kor nyit. a másodikon kimentem. nem akar nyitni…
egy életem, egy halálom, megvárom, annyira beleéltem magamat. hát maradt 15 percem. mire elég, ha az ember a legjobbat akarja magának kiválasztani? semmire. a választék nagy, az elképzelésem konkrét. a pénzem meg határozottan nem sok. erre most azért is benevezek!!!
és megvettem… 🙂 és tökjó, hogy megvan. és nagyon várom a napot, amikor összebújunk… hármasban:)
egy héttel ezelőtt óta…
2010 február 9. | Szerző: Georgia
— sok minden változás nem tört az életemre, hacsak az nem, hogy elkezdtem dolgozni a kocsmában. ez a kocsamázás úgy jött, hogy akartam valami helyet, ami ad kis pénzt… hát erre jött n.n., aztán ütköztettük az érdekeinket, és most íg yvagyunk, hogy ő adta a pénzét, de közösen döntünk mindenről. a bulikról, az alkalmazottakról, a hely kinézetéről, az árakról nem… azt meghatározza, hogy mennyibe kerül az alap. na most az van, hogy nincsen még elszívó. ilyen füstben ezermilliárdcsillióbilió éve nem volt senki. iszonyatos. még rosszabb, mint amikor felgyújtják a vizes boglyát. n.n.-nek adtam egy hetet. ha nem lesz elszívó, nem megyek be. szeretek amúgy, meg nekem kikötésem volt, hogy bulikban vele dolgozhassak. nagyon tudunk együtt. egy eddig 30 órát húztam le. egy hét alatt. ha nagyon kiszámoló vagyok, akkor egy hét alatt a két helyen dolgoztam 70 órát összesen. meg is betegedtem. olyan hangom van, mint dasz szvetternek a csillagok háborújából. meg égő érzés is kíséri. légcsőhurut, ha orvos lennék… de nem műtök. szóval, tegnap átmentem, de csak két órát bírtam. emelkedésem volt. hazafelé írtam sms-t majmikának, hogy jóéjt. azt hittem, ágynak esem, ha belépek. ez helyett kutyakakit takarítottam, aztán fürcsiztem, aztán etettem az ebemet, és rájöttem, hogy én is ehetnék valamit. és aztán így is lett. volt megint biztos 10 óra is, amire ágyba kerültem. reggel meg jöttem ez helyre. már mennék haza. vagy valahova… oda, ahol jó.
mostanában
2010 május 10. | Szerző: Georgia
mennek a dolgok, a maguk útján. meló ezerrel, kutya nődögél, ki tudja még mekkora lesz, már most nagyobb, mint a másfél éves társai. 9 hónapos lesz 18-án. ja, nem. akkor érkezett, októberben, 15-én lesz 9 hónapos. persze, augusztusi bébi! hát szép! a saját kölyköm szülinapját nem tudom… és ha még csak ezt nem tudnám! gondoltam, elmegyek dokihoz ezzel a problémámmal. nem elég a jegyzetelés, nem elég a telefonos memo. kész. mindent elfelejtek. kiesik a fejemből fél perc alatt, minden. hogy hova kell mennem, mit kel vennem.. néha nagyon szar, mert a kocsmában is kétszer elismétlem, már előre elnézést kell kérnem tőlük, hogy ha nem viszem. azt mondják, amíg én csinálom, megbocsátják. olyan jó kis élményeim is vannak ám! ilyenekkel kedveskednek ottan nekem: -van olyan ember, aki magát nem szereti? -mondták már magának, hogy egy angyal? -ha megkérném lenne a feleségem? -ha mosolyog, már attól boldog vagyok!
szóval cukik. és nem részegek. bár most majd hétvégén, azok leszünk. lánybúcsút tartunk. és ezután majd egyre többet. most az enyémet… 😀 nem, még nem váltam el, és az sem biztos, hogy mostanában ez megtörténik, mert nagyon nincsen időm, pénzem, meg nem is érdekel az egész. ha lenne valaki, akiért meg kéne tennem nem haboznék, de minek felesleges kiadás, amikor így is az van, mintha úgy lenne… szóval jól vagyok, nem zavar semmi, senki. d-vel néha hadilábon állok. próbálkozom kicsit magamnak megszerezni egy-egy napra, de annyira ellenáll, hogy már nem égetem magamat tovább. ha kellemetlen neki, én nem akarom ezzel bosszantani. ja, helyesbítenem kéne, hogy leköcsögöztem- amit nem is tettem- és hogy azt mondtam, hogy gusztustalan. nem ő az, hanem amiket tesz néha. de már ezen állításomat visszavonom, mert ezzel én őt megbántottám vala, és emígyen elnézését kérem, hogy ilyet mondottam volt egykoron. szóval ezt letudtam. remélem, megfelel kedves érző lelkű ifjú. most meg ezért lesz majd a plafonon, de én meg leszarom. hadd mondjam már el, ami bassza a csőrömet. ez az én blogom. ha nem akar szembesülni a véleményemmel, akkor majd többet nem olvassa. felnőhetne lassan.
én meg csak fiatalodom, csak szebb leszek, csak magabiztosabb és céltudatosabb. amióta folyamatosan körülzsongnak a pasik. vannak akik nagyon helyesek, de agyuk nyema, vannak, akik éppen fordítva. és van EGY… hát nemtom. még mindig nem vagyok képes mással elképzelni. még ez a nyomorult 3 év katakol bennem mindig.
te átéltél már ilyen átbaszást? azon dolgozol 2 évet, hogy vágd gallyra teljesen a házasságodat, hogy együtt lehess a szerelmeddel. meglepit akarsz… és mielőtt elmondhatnád- kibasznak, mint egy kétnapos buli után egy cafkát. valahogy egyre inkább haragszom érte. és már nem fájón, hanem dühösen.
n. val minden ok, azt leszámítva, hogy minden nap meg akar szexelni. én meg minden nap ugyanazt mondom el: majd holnap… 😀 ezen én jókat nevetek, ő meg egyre nehezebben viseli a helyzetét.
anyumék ok, fasza, tesóm lassan lekoccol a pasija mellől, elmegy külön, mert nem bírja már. néha baszogat, de már nem veszem annyira zokon, csak ha rossz hangulatban talál meg.
lassan nyári szünet, 26 nap. aztán elmegyünk kicsit pihenni, nyaralni stellával ketten. már van kevés pénzünk is hozzá, meg majd lesz még. most azért hajtok, hogy tudjak magamnak jól félre tenni.
na, nálam ennyi. pussz!
Oldal ajánlása emailben
X