mostanában

2010 május 10. | Szerző: Georgia |

mennek a dolgok, a maguk útján. meló ezerrel, kutya nődögél, ki tudja még mekkora lesz, már most nagyobb, mint a másfél éves társai. 9 hónapos lesz 18-án. ja, nem. akkor érkezett, októberben, 15-én lesz 9 hónapos. persze, augusztusi bébi! hát szép! a saját kölyköm szülinapját nem tudom… és ha még csak ezt nem tudnám! gondoltam, elmegyek dokihoz ezzel a problémámmal. nem elég a jegyzetelés, nem elég a telefonos memo. kész. mindent elfelejtek. kiesik a fejemből fél perc alatt, minden. hogy hova kell mennem, mit kel vennem.. néha nagyon szar, mert a kocsmában is kétszer elismétlem, már előre elnézést kell kérnem tőlük, hogy ha nem viszem. azt mondják, amíg én csinálom, megbocsátják. olyan jó kis élményeim is vannak ám! ilyenekkel kedveskednek ottan nekem: -van olyan ember, aki magát nem szereti? -mondták már magának, hogy egy angyal? -ha megkérném lenne a feleségem? -ha mosolyog, már attól boldog vagyok!

szóval cukik. és nem részegek. bár most majd hétvégén, azok leszünk. lánybúcsút tartunk. és ezután majd egyre többet. most az enyémet… 😀 nem, még nem váltam el, és az sem biztos, hogy mostanában ez megtörténik, mert nagyon nincsen időm, pénzem, meg nem is érdekel az egész. ha lenne valaki, akiért meg kéne tennem nem haboznék, de minek felesleges kiadás, amikor így is az van, mintha úgy lenne… szóval jól vagyok, nem zavar semmi, senki. d-vel néha hadilábon állok. próbálkozom kicsit magamnak megszerezni egy-egy napra, de annyira ellenáll, hogy már nem égetem magamat tovább. ha kellemetlen neki, én nem akarom ezzel bosszantani. ja, helyesbítenem kéne, hogy leköcsögöztem- amit nem is tettem- és hogy azt mondtam, hogy gusztustalan. nem ő az, hanem amiket tesz néha. de már ezen állításomat visszavonom, mert ezzel én őt megbántottám vala, és emígyen elnézését kérem, hogy ilyet mondottam volt egykoron. szóval ezt letudtam. remélem, megfelel kedves érző lelkű ifjú. most meg ezért lesz majd a plafonon, de én meg leszarom. hadd mondjam már el, ami bassza a csőrömet. ez az én blogom. ha nem akar szembesülni a véleményemmel, akkor majd többet nem olvassa. felnőhetne lassan. 

én meg csak fiatalodom, csak szebb leszek, csak magabiztosabb és céltudatosabb. amióta folyamatosan körülzsongnak a pasik. vannak akik nagyon helyesek, de agyuk nyema, vannak, akik éppen fordítva. és van EGY… hát nemtom. még mindig nem vagyok képes mással elképzelni. még ez a nyomorult 3 év katakol bennem mindig.

te átéltél már ilyen átbaszást? azon dolgozol 2 évet, hogy vágd gallyra teljesen a házasságodat, hogy együtt lehess a szerelmeddel. meglepit akarsz… és mielőtt elmondhatnád- kibasznak, mint egy kétnapos buli után egy cafkát. valahogy egyre inkább haragszom érte. és már nem fájón, hanem dühösen.

n. val minden ok, azt leszámítva, hogy minden nap meg akar szexelni. én meg minden nap ugyanazt mondom el: majd holnap… 😀 ezen én jókat nevetek, ő meg egyre nehezebben viseli a helyzetét.

anyumék ok, fasza, tesóm lassan lekoccol a pasija mellől, elmegy külön, mert nem bírja már. néha baszogat, de már nem veszem annyira zokon, csak ha rossz hangulatban talál meg.

lassan nyári szünet, 26 nap. aztán elmegyünk kicsit pihenni, nyaralni stellával ketten. már van kevés pénzünk is hozzá, meg majd lesz még. most azért hajtok, hogy tudjak magamnak jól félre tenni.

na, nálam ennyi. pussz!