jipijájéjipijájó!!!!!!!!!!!!!
2010 október 19. | Szerző: Georgia
na, végre van blogom megint! csak győzzem leírni azt a sok mindent, ami azóta történt! majd összeszedek, azt jöjjök! pusza!
all right
2010 szeptember 30. | Szerző: Georgia
minden frankó. úgy látom kezdjük egymást megérteni. örülök 🙂
más
láttam d-t valamelyik nap. megfordult a fejembenm hogy rácsörgök, hogy van. aztán nem tettem meg. szívesen beszélgetnék vele, hogy mi újság, meg ilyenek. és látnám picit, hogy olyan formás-e mint volt, vagy nagyobb lett-e. azért nem csörögtem rá, mert furdalt volna a lélek. zolikának biztosan rosszul esne. 🙁
aztán ma már sütőtök, holnap péntek, lónap. minden pénteken lózunk. szeretem, ilyankor lazább kicsit a nap. amúgy sem dolgozom pénteken és szombaton. végre a szabadnapom tényleg szabad. igyekszem majd minél több időt tölteni az ebemmel. meg persze zolikával. nincsen egy jó kutyás-pasis program ajánlata valakinek?
nekem van: bebújni a paplan alá, ezzel a két pasival. 🙂
rosszak legyetek hétvégén!
a folytatás…
2010 szeptember 29. | Szerző: Georgia
sejtettem, hogy valami gáz lesz, mert alig beszéltünk tegnap amíg kint volt. és alig üzentünk egymásnak. talán még egyszerűbben kellett volna elmagyaráznom neki.
persze, hogy félre értette!!!
aztán hazaért, első útja hozzám vezetett. kocsma, én dolgozom. éppen stellával beszélgettem, amikor megjött. örültem, hát hogyne örültem volna neki!!! aztán egy pillanat alatt lefagyott a képemről a vigyor, amikor meghallottam a nyegle szövegét. kért iszit meg kávét. elszívott pár cigit, hagyott a pulton nekem pénzt, és elköszönt.
ennyi.
én nem üzenek rá, nem hívom fel. elmondtam, amit akartam, konkrét voltam. ezt nem lehet másként elmagyarázni!
a srácok a pult mellett csak néztek: mi van? meghúztam a vállamat. már majdnem elsírtam magamat.
én nem megbántani akartam, nem haragot, vagy bármi negatív dolgot kihozni az egész beszélgetésből. szerettem volna, ha felfogja, hogy azért mondom, hogy tudja: nekem ő kell, és nem az, aki én vagyok. alám rendeli magát, már néha saját akarata sincsen. az a lényeg, hogy megmaradjon az ő személyisége és ne nekem hajoljon be. mert magamból elég egy is!
aztán eltelt kevesebb, mint egy óra és visszajött. szépruhában, igazi macsón! olyan szép! olyan bugyicserés pasi! -elkalandoztam…:D
szóval jött, aztán csak nézett a folyton világító szemeivel. és elolvadok, ha ránézek. tényleg.
leült, kért egy teát. elkezdtünk beszélgetni, közben takarítottam.
kikérte magának, hogy azt mondtam: papucs. és akkor jöttek az asztal csapkodások, a hangoskodások: és én örültem! vannak indulatai! végre nincsen igazam, kiáll maga mellett! és örültem, hogy azt mondta, hogy hujepicsa vagyok és hogy ki a fasz érti a nőket, úgy hujék, ahogyan vannak…
mire belemelegedett volna a nők iq-ego összehasonlító elemzésébe, próbáltam megmagyarázni neki, hogy nem értett meg. nem azt akarom, hogy ezután flegma és paraszt legyen, nem azt akarom, hogy ne legyen velem, vagy hogy kevésbé érzem őt fontosnak.
ennek az egész szeretet izének is van normális mértéke. valahogy úgy magyaráztam el neki, hogy ha mindenki választhat magának egy bögrét, vödröt, csészét, akkor azt magához mérten választja ki. mindenkinek van ilyenje. ki kicsit, ki kicsit nagyobbat, ki egészen nagyot szerez be magának a személyiség-fejlődése során. ha a saját bögrénk megtelik, túlcsordul. mit kezdesz a felesleggel? nem tudsz vele mit…
mindenkinek csak annyi szeretetet szabad adnunk, amennyit az illető elbír.
aztán amikor még mindig csak ott tartottunk, hogy az ilyen “túl jó vagy” szöveg után mindig szakítás jön- elborult az agyam.
ha nem nála vagyunk és nem éjfél van már, hát biztosan hangosabban értetem meg vele. csak megemeltem a hangomat, de úgy elmondtam egy szusszra az egészet, hogy nem hagytam szóhoz jutni. én nem vagyok sem egyik, sem a másik levetett nője. nem húzom le a pénzét, nem iratom magamra a házát, nem kirakatnak kell a helyes pofija, nem sofőrnek szerződtettem. az utolsó vasamat adom neki, ha nincsen nála pénz. ha főzök, sütök valamit, rögtön csomagolok neki. akárhol vagyok, megveszek mindent, amiről ő eszembe jut, vagy ha tudom, hogy valamit szeretne, felkutatom. szeretem és tessék… hasonlítgat a többször sokéves kapcsolataihoz, amiből ko-val szállt ki. persze, ezt is megértem. aki megégette magát, fél.
aztán a végére megértett.
így köszönt el tőlem: ahogyan néztél, szex közben-azon gondolkodtam, vajon mikor kapod elő a jégvágót… 😀
ugye seronsztón nem pornózott!?
zzzzzzzz…
2010 szeptember 28. | Szerző: Georgia
nem bírok magammal. az is lehet, hogy elfáradtam, az is lehet, hogy nagyon sok már, ami történik velem, körülöttem.
kezdődött azzal, hogy bejött zolika a képbe. olyan volt, mint ha egy aranyhaltól kívántam volna… ránéztem, és megkaptam. szinte semmibe nem telt, még csak kicsit sem kellett erőlködnöm. ez olyan, mint amikor a pasik azt mondják a csajokra, hogy túl könnyen megvolt, nem is érdekel annyira. engem zoli érdekel. csak tényleg ott van, hogy nagyon hamar megkaptam. nem volt zsákmányszerző körút, nem volt vadászélmény. pedig az kell nekem. aztán jöttek az anyumékkal való konfliktok. aztán azóta sem beszélünk. és nagyon sokat dolgozom. és még mindig nem tudtam rendezni az életemet. zolival éjjel-nappal együtt vagyunk. persze, ha dolgozunk, akkor nem. azon felül foyamatosan. és ez nekem sok. sok az a törődés, amit kapok. sok a figyelem, a figyelmesség. sok minden, amivel elhalmoz. az a rajongás, ahogyan néz, ahogyan viselkedik minden helyzetben.
és a másik a huje féltékenység. nem mindenkire, egy valakire. ha haverok, barátok együtt vagyunk, jókat nevetünk, nagy poénokkal, olcsó hujeségeken. néha lecsúszik egy-egy sör, vagy pálinka. (nekem legutóbb sikerült 3 pálinkától úgy berúgnom, hogy nem tudtam másnap dolgozni menni…) amikor a társaságba belép a “rivális” abban a pillanatban sokkot kap, és görcsösen azt figyeli, hogy velünk -közöttünk milyen a kontakt, hogyan nézünk egymásra, mit beszélünk… és ez gáz.
gáz, mert éppen olyan haverom ő is, mint a másik kettő. rájuk mégsem ugrik. erre az egy szerencsétlenre meg nagyon. és ez már minden nap téma közöttünk. és ezt nehezen tűröm.
és itt van az, hogy kezdtem besokallni. aztán tegnap este borult a bili. elment németországba. és én egész nap azt vártam, menjen már dolgozni. aztán napközben még elmentünk vásárolni, este együtt vacsiztunk, hazavitt és lelépett. amikor kiszálltam az autóból már sajnáltam, hogy ilyeneket gondoltam előtte, de mindegy. már nem változtat a helyzeten.
és este nem mentem kocsma. otthon voltam. leültem a gép elé és fb-oltam. csettegtem akik fent voltak azokkal, aztán azon kaptam magamat, hogy egyszer csak már úgy bőgök, mint egy kismalac. taknyom-nyálam folyt, én meg csak ríttam. közben zolika néha üzent, én meg csak valamit vissza. úgy éreztem rendeznem kell a soraimat vele. ha fontos-márpedig az!- akkor ezt a kapcsolatot meg kell mentenünk attól, aki én vagyok. mert szeretem, ha egy pasiért kicsit kell tepernem. én nem vagyok királylány! én szeretem, ha a magam ura lehetek, és nem szolgálnak ki. néha jólesik, de azt megfizetem. nagyon egyértelmű ez a pasi nekem. sosem kell féltékenykednem, mert senkire rá sem néz. sosem kell azon agyalnom, mekkora biztonságban vagyok mellette, mert óránként tudatja velem. túlságosan is ad, figyel, odafigyel.
elmondtam neki, hogy ez így sok.
éppen ilyen okok miatt nem akarok összeköltözni vele. pedig igazán tökéletes pasi! mineden téren! sőt, még anyagilag is hozza… ez nem utolsó szempont.
mégsem akarok magamnak egy rabszolgát, egy szolgálót, aki folymatosan a kívánságaimat lesi. nekem férfi kell, akiért kell néha küzdenem, akiért rajongásig lehetek.
miután ezt elmondtam neki, azt hiszem nagyon meglepődött. először nem is bírt megszólalni, aztán csak annyit mondott, hogy ő már sok mndent hallott sok nőtől… de azt még egyik sem mondta eki soha, hogy azt szeretné, ha szopatná… 😀
igazán helyes volt, jót nevettem. néha elküldhetne az anyámba, ne legyen már mindig igazam. néha kiengedhetné a gőzt akkor is, amikor ott vagyok. néha lehetne akarata. nem akarok bolyhos pacskert ebből az igazi pasiból, de ha nem vigyázok, az lesz belőle.
soha nem lesz vége…
2010 szeptember 16. | Szerző: Georgia
most, talán eljuthattunk volna odáig, hogy elválunk. de…
anyám és apám hirtelen hallani sem akar róla. eddig meg nem így volt. most én vagyok megint a szemét, engem fikáz az egész családom. elmondanak mindennek. amikor otthon, a “férjemtől” kaptam egy akkora pofont, hogy azt hittem a fejem leszakad: na azt is megérdemelten kaptam…
és most a legszebb: kitalálta nekem a guszta kis családom, hogy pikk-pakk eladom a házat, és amit ráköltöttünk eddig, az a miénk, kenjük a hajunkra. a többi pedig apámé.
csak és kizárólag azon aggódom, hova teszem a kiskutyámat, amíg ez az egész faszság zajlik…
valahogy lehetnék boldog is… olaszországban nagyon jó volt. tényleg, igaza van cukinak: bárcsak ne kellett volna hazajönnünk!
most megint szarban vagyok. illetve ketten vagyunk benne. bibike és én.
nem tudom, hogyan lehet 3 millió forintból előbbre jutni… kezdem elölről az életemet 40 éves koromra?
eddig volt egy házam. lassan családom sem lesz.
úgy érzem, baj van csajok… 🙁
Ő
2010 augusztus 26. | Szerző: Georgia
Mikor hűvös hajnalon a csend szétrobban kopogó lépteid alatt,
és mindenből, ami emberi volt, már csak néhány szomorú emlék maradt.
És összetört poharak szilánkjait, őrzöd még a tenyeredben.
És görcsösen suttogod magad elé, hogy: “Rendben van, minden rendben.”
És ha jéghideg csókoktól, oly lila még, oly lila még a szád,
Akkor jusson eszedbe, hogy valaki van, aki még gondol rád.
Mikor réveteg reggelen, a füstbe fullad és olvadni látszik az állomás.
Csak a vörös mozdony áll fenyegetőn, mint egy imádott-gyűlölt látomás.
És körbeutazod a fél világot, hogy megérkezz mindig ugyanoda.
És ki tudja mi mindent hazudsz magadnak, míg kísért ugyanaz az éjszaka.
És ha annyira ronda már minden, hogy úgy érzed, úgy érzed nem bírod tovább,
Akkor jusson eszedbe, hogy valaki van, aki még gondol rád.
Mikor egy fekete estén az ágynak dőlve már nem jut eszedbe semmi más,
mint hogy a fehér plafonon egy idő óta már alig észlelhető változás.
És a kezeden a lábadon és mindenütt, egyre egyre vastagabb rajtad a por.
És ha csöngetnek, te csak arra gondolsz, hogy nem is jöhetne rosszabbkor.
És nem nyitsz ajtót, pedig jól tudod, hogy ő, hogy ő, hogy ő jött el hozzád.
Mert már nem érdekel, hogy valaki van, aki még gondol rád.
2010/ 11-es tanév
2010 augusztus 25. | Szerző: Georgia
megalakultunk. jelentem, az első nap tökéletes volt. nagyokat nevettünk, izgi volt újra találkozni a kollégákkal.
a második nap már valami rémálom.
kivettek az osztályomból. kész. nincsenek tovább gyerekeim. nem lesz az a 9 kis szakramentum, akikkel már négy évet lenyomtam. huuu… elég cudar érzés volt hallgatni a főnökömet, ahogyan elmondja, hogy sem szakmailag, sem egyéb kifogást nem tud mondani a munkámmal kapcsolatban, de egyszerűen nagyon kevés az ember. és felvenni nem tud senkit, mert nincsen rá lehetőség. így az van, hogy a mi fasza kis kettősünket most szétkapják. megyek át fejlesztőbe. lesz talán néhány órám az alsóban, de igazából nem érdekel. sírtam utánuk. olyan sok munkám van benne, amíg idáig eljutottunk! és már olyan jól kezelhetőek! és úgy szeretem őket! és ők is engem. hát most ez van. nem tudom, meddig tart így, mert igazából elég elképzelhetetlen, hogy ezt az osztályt egy ember vigye. 9 gyerek, 3 évfolyamból. összevont csoport. 9 különböző szinten álló kölyökkel. és nagyon sok olyan gyakorlati tanulnivaló lesz az idén, ami tényleg nem egyemberes megoldás.
talán visszamehetek év közben. reményem nem sok van.
arra azért ígéretet kaptam, hogy elvihetem őket lovagolni minden alkalommal. meg azt hiszem, talán kapok délutáni foglalkozásokat náluk.
kialakul.egyelőre egy nagy káosz az egész, átláthatatlan órarendekkel és levegőben lógó emberekkel.
tegnap reggel jóindulatú szomszédasszony megjegyezte, milyen kurvajó a pedagógusoknak, hogy egész nyáron itthon voltak. mondtam, hogy én speciel egész nyarat végigdolgoztam, volt kétszer 3 napom, amikor nem. és a lehetőség mindenki számára adott, hogy erre a pályára menjen. ő meg csak nézett kissé megsértődve, hogy mennyire szemtelen és nagy arcú picsa vagyok…
lehet…
793738535 🙂
miu -miújság?
2010 augusztus 22. | Szerző: Georgia
jól vagyok, köszi!
kihevertem az idiótákat. persze mindig van utánpótlás, meg is jött aztán elég hamar. kicsit fáradt vagyok, így az egész iskolakezdés elég kafa lesz. semmit nem pihentem ezen a nyáron. volt 6 olyan napom, amikor nem dolgoztam. ezalatt a 9 hét alatt. és igazából azért nagyon bosszantó, mert elvileg minden péntekem és szombatom szabad… meg azok a napok, amikor csak egy-egy órára ugorjak be, aztán ott maradok vagy kettő és felet. az egyik koll.nagyon megbízhatatlan. ha dolgozik sincsen benne köszönet. valahogy úgy érzem, nem sokáig lesz velünk. sok elmegy nála “repibe”, nem takarít. és az elmúlt 9-10 napban nem jött dolgozni. áá! hagyjuk, mert felrántom magamat.
tegnap este elmentünk édes kettesben füredre.
olyan jó volt, ajánlom mindenkinek! kicsit messze van esti kiruccanáshoz, de ugye nem én vagyok az origója mindenkinek, tehát lehet, még másoknak meg is éri! 😀
szóval nagyon jó volt. igazán extra a sundance park vagy hogy hívják most a görög falut. micsoda élet van lent! kurvajó! olyan extra minden, ja és olyan drága is! hát egyszer belefért.
zolika lába szépen gyógyul, el akar menni dolgozni a jövő héten. szerintem még korai egy kicsit… az is igaz, hogy így nincsen annyi zsé, de valamit valamiért.
jól van csajok…. el kell mennem lassan dolgozni. a srácok meccsre mennek, én meg lassan tönkre…
mindenkinek csőőőőőőőőőő!
ikunuku
2010 augusztus 20. | Szerző: Georgia
anyukám mindig azt mondja, hogy a legrosszabb a buta ember. rosszabb az irigynél, rosszabb a hazugnál, vagy a nagyképűnél. az ostoba embertől maradj legalább 3 lépésnyire.
én nem tudok.
a pult és az ostoba emberek között csak egy karnyújtásnyi van. egy karnyújtásnyira vagyok a hujéktől. ezek szerint majdnem éppen ilyen ostoba vagyok én is!
mindegy, hogy kitekerem, vagy elviccelem a tény, az tény. borzasztó napom volt kedden. én esküszöm megfordult velem a sörcsap is.
elmesélem, de most elmegyek megnézem zét. legyen mától zoli. hiszen végül is… 😀
(erre azt mondaná: úgy hívsz, ahogy akarsz és annyi idős leszek, amennyit te szeretnél… 🙂 )
mix
2010 november 10. | Szerző: Georgia
annyi minden van, azt sem tudom, hol kezdjem… vannak ezek a pasik, vannak ezek a nők. egyik hujébb, mint a másik. akadnak kivételek, szerencsére a közelemben tudhatom őket.
hujepicsák, akik igazán még gyereknek vannak nyilvántartva az én besorolásom szerint (20 évesek) ők azok, akik nem tudják, merr hány méter… vannak a 25-ösök, akik azt hiszik, már mindent láttak… jaj, de idiótán viselkedő lányok vagytok! egyik az én pasimra hajt, a másik mindenkiére. nekem félnivalóm nincsen, zolikát egy lakatlan szigetre is elengedném valami nővel… vakon megbízom benne. nem másért, hanem mert máshogyan nem menne. amilyen jó pasi, folyton azt kéne nézegetnem, hogy ki mikor akarja őt lenyúlni. ááá! erre nekem nincsen energiám már. de olyan jó kis elfoglaltságot találtam neki, hogy eszébe sem jut mással kezdeni: magamat 😀 nagyon szeretjük egymást. vannak néha idióta helyzetek, amikor nem beszéli megvelem a gondját, aztán olyan kor bevágja az ajtót… 2 perc múlva már jön é bocsibocsibocsi…. én meg néha eljátszom, hogy izééééééé… de persze mindig rendezzük, mert hát nem azért vagyunk együtt, hogy külön legyünk… 😀
aztán találkoztam anyumékkal is, hónapokkal ezelőtt láttam, hallottam őket utoljára. volt pici macera közöttünk, de lassan talán zolival is összehozhatom majd őket. az még nagy derbi lesz, de hát vállalnom kell. én élek, én érzek.
gyönyörűséges új barátaim vannak. fiúk. közülük is egy, akit nagyon szeretek, akiért bármit megtennék, szintén zé. olyan, mintha én lennék pasiban. nagyszájú, vigyori, jó humorú. mindig pörög, mindig aktív. éppen most tartunk ott vele, hogy letudjuk a zűrjeit. a piát és a többi malacságot. gáz volt vele, nagyon nagy gáz… de már talán gyógyul. sőt! nem talán, hanem biztosan. most tartunk a 6. héten. ennyi ideje nem volt berúgva, és már két hete nem volt drog sem. pedig az akkorrendszeresen, naponta ment. szarul van, nagyon szarul van néha. a hangulat ingadozásai óriásiak, de egyre ritkábbak talán. persze énzolim nem könnyen emésztette meg az ilyen fajta tevékenységemet, és sokszor volt is féltékenységi roham, de talán már vágja, hogy mi van.
aztán a csajaim jól vannak, stella éppen legális kapcsolatra készül élete pasijával, mikim kicsit fura, azt hiszem édessel vannak némi gondjai… mórikámnak gerinc sérve van, és nagyon szenvedett vele. thk meg odavan “jóútratért zoli”-ért, de sajna elég egyirányú az érdeklődés… vagyis csak annyira, hogy az egyik mélyebben érzett bele, mint a másik.
bibikém gyönyörű nagy, nagyon okos. minden szombaton kutyanapot tartunk, megyünk zolival és a vizslákkal 4-5 órás sétákra. erdőkbe, rétekre. rohannak, játszanak, vadásznak. ha bibi lelépne, pedro hívja vissza. és bibi szófogadó. 🙂 néha elpityeredem, milyen boldogok! 🙂 megható látvány a két vizsla, meg bibbencs játéka. imádom őket.
na, tömören ennyi. ígérem, sűrűbb leszek! pusza
Oldal ajánlása emailben
X