végre…

2011 április 19. | Szerző: Georgia |

…van időm kicsit írni.

nagyon temérdek az a munka, amit elkövettem az elmúlt időszakban. megint túl sokat dolgozom, megint éjszakákat hagytam ki alvás nélkül. talán most már vége. amúgy minden rendben, minden a legnagyobb rendben. zolival nagyon szépen megvagyunk. imádom! annyira szeretem, hogy néha arra gondolok, hogyan szerethettem valaha is mást, mert ez most olyan, mintha sosem lett volna még az egész univerzumban ez az érzés! kiváló! és nagyon aranyos, nagyon ügyes, dolgos és rendkívül megbízható. imádom benne, hogy akart és fel is nőtt a “feladathoz” vagyis hozzám. mert meg akart felelni nekem. olyan édes! én meg olyan nagyképű vagyok, nem? de. vagyis lehet, hogy másként kell fogalmaznom: magasra kellett tennem a mércét, nem engedhettem be csak úgy “valakit” az életembe. már nem tehetem, hogy egyik szívből átutazom a másikba és az én szívem sem lehet többé átjáróház. olyan eltökélten akartam és változtam én is az elmúlt 9-10 hónapban, hogy már eszembe sem jut, milyen jó lenne kicsit elkalandozni másfelé. persze ez így is marad. van olyan, hogy az ember esze egyszer csak megjön, és onnan vége a kalózkodásnak, vége a kicsapongásnak. nálam ez mostanra ért be.

az anyagi helyzetünk talán javulni látszik, már kezdhetek hálószoba bútoron gondolkodni, már reális esélye van annak, hogy gyereket vállaljunk, már talán nem egyik napról a másikra élünk. tényleg, lassan össze kellene már költözni… de talán majd őszre. most először kipróbáljuk, hogyan működik ez 10 napig- elmegyünk nyaralni spanyolországba. június 17-től. szerintem imádni fogom barcelonát! nagyon várom! majd teszek fel képeket! 😀 megbeszéltük, hogy elmegyünk egy meccsre is, ha lesz éppen- már miért ne lenne? de bikaviadalra nem vagyok hajlandó! ő sem. az anyámék kezdik nagyon szimpatikusnak találni és mivel lehengerlő stílusa és modora van, szerintem nem kell sok és apuval együtt fognak barkácsolni az udvaron. bibi is nagyon szereti. bibike amúgy mindenkit szeret, de máshogyan, mint ahogyan őt. érte rajong! és zoli is nagyon szereti a kis fülesborjamat.

holnap az utolsó nap, a nyusziszünet előtti utolsó. aztán még vagy 35. és megint eltelt egy tanév. fura, hogy a fáradtságom ellenére mégsem éreztem olyan nagyon keménynek, pedig cefetül az volt. holnap elmegyünk a mifalunkba túrázni. aztán egyet szünetelünk, utána májusban mindenki jobbra-balra kirándulgat, mi is megyünk tantestületileg ausztriába. június elején elmegyünk az osztállyal paczára, és husssss… ennyi volt a 2010/11-es tanév. amíg ezek a drága kollégáim zárják az évet 17-én, én már spanyolország felé utazom, és eszembe sem fog jutni legalább 10 napig, hogy mennyire semmi is az itthoni környezet. persze a borjam hiányozni fog és én is neki, de hát ez van. vettem már magamnak kafa bikinit, meg kafa nyári ruhákat. meg zolikának kell még venni fürdőnacit, mert a kettő nem elég. és nagyon sokat fogok hálálkodni odakünn az égieknek, hogy ez nekem megadatott, egy ilyen pasi oldalán!

ezzel vége a mai ömlengésnek.  adios! 😀