azta…

2011 január 17. | Szerző: Georgia |

de rohadt régen blogoltam! elhiszitek, hogy annyira sem volt időm, hogy meghaljak? kitölti inden percemet a kocsma, az iskola, zoli és a kutyusom. persze ez így kafa, de szeretnék itt is jelen lenni. nem nagyon megy.

a helyzet komolyodik. zolival összeköltözni készülünk… hát nem mondom, hogy nem félek. leginkább attól, hogy elbaszom. akaratomon kívül. de megígérem, hogy olyan jógyerek leszek, amennyire még sosem voltam. a kutyámat nagyon szereti és nagyon ért is hozzá. ez rendkívül fontos pontja közös életünknek. aztán tervezzük, hogy lesz gyerekünk. ha máshogyan nem, örökbe fogadunk magunknak édes kisbabákat. és mivel anyagilag majd jól megterhel bennünket, előbb-utóbb elhagyom a pályát és saját üzletbe vágok. vagyis együtt, mert amihez ő ért, az pontosan beleillik majd a képbe. aztán befejezzük a házat. talán tavasszal nekiesünk. lesz kafa terasz. ahol majd nyári hajnalokon kint lehet kávézni, meg esténként társasági életet élni. nem akartam én ilyen nagyon belefeledkezni ebbe az egész kapcsolatba, és azt is gondoltam, hogy d. után már nem biztos, hogy lesz még valaki, aki olyan közel kerülhet hozzám mint ahogyan ezt zoli olyan nagyon túllépte, ahogyan csak lehetett. mindenben megfelel már az elvárásaimnak. tökéletesen mellettem van, de okosan irányítja a dolgokat. ha hirtelenkednék, lebeszél, de azt úgy teszi, hogy inkább előbb rájövök a hujeségemre, mintsem neki kellene mondania, hogy az voltam 😀 édes, nem?! már a következő nyaralásunkat tervezzük.  szóval ezek mennek, meg a bárányfelhők.

gondolkodom, hogy új blogot kezdek. ha megtettem, itt megadom a linket, aztán egy idő után majd ezt bezárom. sok szar van ebben, ami persze, én vagyok, de már nem az az életem. és milyen jó, hogy nem az!

azért félek picit… nem akarom elcseszni. nagyon nem akarom elcseszni…

ugye veletek minden a legjobban alakult azóta!