a folytatás…
2010 szeptember 29. | Szerző: Georgia |
sejtettem, hogy valami gáz lesz, mert alig beszéltünk tegnap amíg kint volt. és alig üzentünk egymásnak. talán még egyszerűbben kellett volna elmagyaráznom neki.
persze, hogy félre értette!!!
aztán hazaért, első útja hozzám vezetett. kocsma, én dolgozom. éppen stellával beszélgettem, amikor megjött. örültem, hát hogyne örültem volna neki!!! aztán egy pillanat alatt lefagyott a képemről a vigyor, amikor meghallottam a nyegle szövegét. kért iszit meg kávét. elszívott pár cigit, hagyott a pulton nekem pénzt, és elköszönt.
ennyi.
én nem üzenek rá, nem hívom fel. elmondtam, amit akartam, konkrét voltam. ezt nem lehet másként elmagyarázni!
a srácok a pult mellett csak néztek: mi van? meghúztam a vállamat. már majdnem elsírtam magamat.
én nem megbántani akartam, nem haragot, vagy bármi negatív dolgot kihozni az egész beszélgetésből. szerettem volna, ha felfogja, hogy azért mondom, hogy tudja: nekem ő kell, és nem az, aki én vagyok. alám rendeli magát, már néha saját akarata sincsen. az a lényeg, hogy megmaradjon az ő személyisége és ne nekem hajoljon be. mert magamból elég egy is!
aztán eltelt kevesebb, mint egy óra és visszajött. szépruhában, igazi macsón! olyan szép! olyan bugyicserés pasi! -elkalandoztam…:D
szóval jött, aztán csak nézett a folyton világító szemeivel. és elolvadok, ha ránézek. tényleg.
leült, kért egy teát. elkezdtünk beszélgetni, közben takarítottam.
kikérte magának, hogy azt mondtam: papucs. és akkor jöttek az asztal csapkodások, a hangoskodások: és én örültem! vannak indulatai! végre nincsen igazam, kiáll maga mellett! és örültem, hogy azt mondta, hogy hujepicsa vagyok és hogy ki a fasz érti a nőket, úgy hujék, ahogyan vannak…
mire belemelegedett volna a nők iq-ego összehasonlító elemzésébe, próbáltam megmagyarázni neki, hogy nem értett meg. nem azt akarom, hogy ezután flegma és paraszt legyen, nem azt akarom, hogy ne legyen velem, vagy hogy kevésbé érzem őt fontosnak.
ennek az egész szeretet izének is van normális mértéke. valahogy úgy magyaráztam el neki, hogy ha mindenki választhat magának egy bögrét, vödröt, csészét, akkor azt magához mérten választja ki. mindenkinek van ilyenje. ki kicsit, ki kicsit nagyobbat, ki egészen nagyot szerez be magának a személyiség-fejlődése során. ha a saját bögrénk megtelik, túlcsordul. mit kezdesz a felesleggel? nem tudsz vele mit…
mindenkinek csak annyi szeretetet szabad adnunk, amennyit az illető elbír.
aztán amikor még mindig csak ott tartottunk, hogy az ilyen “túl jó vagy” szöveg után mindig szakítás jön- elborult az agyam.
ha nem nála vagyunk és nem éjfél van már, hát biztosan hangosabban értetem meg vele. csak megemeltem a hangomat, de úgy elmondtam egy szusszra az egészet, hogy nem hagytam szóhoz jutni. én nem vagyok sem egyik, sem a másik levetett nője. nem húzom le a pénzét, nem iratom magamra a házát, nem kirakatnak kell a helyes pofija, nem sofőrnek szerződtettem. az utolsó vasamat adom neki, ha nincsen nála pénz. ha főzök, sütök valamit, rögtön csomagolok neki. akárhol vagyok, megveszek mindent, amiről ő eszembe jut, vagy ha tudom, hogy valamit szeretne, felkutatom. szeretem és tessék… hasonlítgat a többször sokéves kapcsolataihoz, amiből ko-val szállt ki. persze, ezt is megértem. aki megégette magát, fél.
aztán a végére megértett.
így köszönt el tőlem: ahogyan néztél, szex közben-azon gondolkodtam, vajon mikor kapod elő a jégvágót… 😀
ugye seronsztón nem pornózott!?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Ezt úgy kellett volna, hogy egy megbízható barátjának elmeséled az aggályaidat, aztán férfi a férfival leül, és beszélget. Bátorság volt részedről, hogy ezt így bevállaltad. Máshogy is elsülhetett volna, látod! Gratula! Néha én is ezt érzem, de nem gondoltam arra, hogy elmondom neki. Most már gondolok rá. Köszi! 😀
Mocskos parazna! 😀
parázna billegető! 😀
képzeld dear 24, hogy én éppen azt akartam! felhívtam a barátját, hogy beszéljünk picit 4szemközt… persze benne volt a pakliban, hogy rögtön telefonál zolikának. azért bepróbálkoztam, hátha mégsem. 😀 szóval így maradt rám a feladat. fura is volt az én számból, ezt szerintem is egy másik pasinak kellett volna olyan igazán pasisan elmagyarázni valahogy így: “bazmeg, mi vagy te kiskutya? hozok majd masnit a farkadra! ”
amúgy stellának is éppen eza problémája a pasijával, és még néhány embertől hallottam. közülünk én vagyok az első, aki beszélt róla a kapcsolat érdekében. a többieknek nagyon a tűrőképességük? vagy csak félnek… ajánlom oláh ibolya baby c. dalát! 😀