most, talán eljuthattunk volna odáig, hogy elválunk. de…
anyám és apám hirtelen hallani sem akar róla. eddig meg nem így volt. most én vagyok megint a szemét, engem fikáz az egész családom. elmondanak mindennek. amikor otthon, a “férjemtől” kaptam egy akkora pofont, hogy azt hittem a fejem leszakad: na azt is megérdemelten kaptam…
és most a legszebb: kitalálta nekem a guszta kis családom, hogy pikk-pakk eladom a házat, és amit ráköltöttünk eddig, az a miénk, kenjük a hajunkra. a többi pedig apámé.
csak és kizárólag azon aggódom, hova teszem a kiskutyámat, amíg ez az egész faszság zajlik…
valahogy lehetnék boldog is… olaszországban nagyon jó volt. tényleg, igaza van cukinak: bárcsak ne kellett volna hazajönnünk!
most megint szarban vagyok. illetve ketten vagyunk benne. bibike és én.
nem tudom, hogyan lehet 3 millió forintból előbbre jutni… kezdem elölről az életemet 40 éves koromra?
eddig volt egy házam. lassan családom sem lesz.
úgy érzem, baj van csajok… 🙁