soha nem lesz vége…

2010 szeptember 16. | Szerző: Georgia |

most, talán eljuthattunk volna odáig, hogy elválunk. de…

anyám és apám hirtelen hallani sem akar róla. eddig meg nem így volt. most én vagyok megint a szemét, engem fikáz az egész családom. elmondanak mindennek. amikor otthon, a “férjemtől” kaptam egy akkora pofont, hogy azt hittem a fejem leszakad: na azt is megérdemelten kaptam…

és most a legszebb: kitalálta nekem a guszta kis családom, hogy pikk-pakk eladom a házat, és amit ráköltöttünk eddig, az a miénk, kenjük a hajunkra. a többi pedig apámé.

csak és kizárólag azon aggódom, hova teszem a kiskutyámat, amíg ez az egész faszság zajlik…

valahogy lehetnék boldog is… olaszországban nagyon jó volt. tényleg, igaza van cukinak: bárcsak ne kellett volna hazajönnünk!

most megint szarban vagyok. illetve ketten vagyunk benne. bibike és én.

nem tudom, hogyan lehet 3 millió forintból előbbre jutni… kezdem elölről az életemet 40 éves koromra? 

eddig volt egy házam. lassan családom sem lesz.

úgy érzem, baj van csajok…    🙁