2010/ 11-es tanév

2010 augusztus 25. | Szerző: Georgia |

megalakultunk. jelentem, az első nap tökéletes volt. nagyokat nevettünk, izgi volt újra találkozni a kollégákkal.

a második nap már valami rémálom.

kivettek az osztályomból. kész. nincsenek tovább gyerekeim. nem lesz az a 9 kis szakramentum, akikkel már négy évet lenyomtam. huuu… elég cudar érzés volt hallgatni a főnökömet, ahogyan elmondja, hogy sem szakmailag, sem egyéb kifogást nem tud mondani a munkámmal kapcsolatban, de egyszerűen nagyon kevés az ember. és felvenni nem tud senkit, mert nincsen rá lehetőség. így az van, hogy a mi fasza kis kettősünket most szétkapják. megyek át fejlesztőbe. lesz talán néhány órám az alsóban, de igazából nem érdekel. sírtam utánuk. olyan sok munkám van benne, amíg idáig eljutottunk! és már olyan jól kezelhetőek! és úgy szeretem őket! és ők is engem. hát most ez van. nem tudom, meddig tart így, mert igazából elég elképzelhetetlen, hogy ezt az osztályt egy ember vigye. 9 gyerek, 3 évfolyamból. összevont csoport. 9 különböző szinten álló kölyökkel. és nagyon sok olyan gyakorlati tanulnivaló lesz az idén, ami tényleg nem egyemberes megoldás.

talán visszamehetek év közben. reményem nem sok van.

arra azért ígéretet kaptam, hogy elvihetem őket lovagolni minden alkalommal. meg azt hiszem, talán kapok délutáni foglalkozásokat náluk.

kialakul.egyelőre egy nagy káosz az egész, átláthatatlan órarendekkel és levegőben lógó emberekkel.

tegnap reggel jóindulatú szomszédasszony megjegyezte, milyen kurvajó a pedagógusoknak, hogy egész nyáron itthon voltak. mondtam, hogy én speciel egész nyarat végigdolgoztam, volt kétszer 3 napom, amikor nem. és a lehetőség mindenki számára adott, hogy erre a pályára menjen. ő meg csak nézett kissé megsértődve, hogy mennyire szemtelen és nagy arcú picsa vagyok…

lehet…

793738535 🙂