így, nagy komolyan megvan az első havunk 😀 és még minden a legnagyobb rendben megy. sőt! hihetetlen humora van, és egészen lázba hoz, bármit is csinál. de kicsit bővebb leszek:
csütörtök… este beszélgettünk, miután hazaért németországból. aztán bezártam a kocsmát, ő hazament én is. aztán hirtelen nagyon hiányzott a hangja, hát felhívtam. közben kevertem magamnak egy mojitot már itthon, még mentám is van bele! szóval telefon: kérsz egy iszit, milyet, hát ilyet, aha köszi, akkor go át hozzám…
és jött. aztán beszélgettünk, aztán csókolóztunk, aztán már nem volt kiút… és megvolt az első szexünk. 11-3/4 5 ig… és ezt most inkább nem részletezem, de nagyon új volt, nagyon érdekes, nagyon más. erős, kicsit vehemens. persze biztosan attól függ, mihez szokott az ember. d. nagyon kis fini, nagyon figyelmes. zé pedig az ellentéte. persze tökéletesen odafigyelt rám, mégis az első vele, olyan kicsit más volt. szokatlan, kicsit idegen. de megvolt. és összességében nagyon jó is volt. néha beugrott d. arca. ez volt a legrosszabb. de túljutottam rajta, és talán természetes is, hogy pici lelkifurkám volt.
pénteken dolgoztam este 6-tól, reggel 5-ig. meghaltam. fél 10 kor ébresztett: Bécsi állatkert?
öltöztem, hívtam kutyapecért. elmentünk bécs. bejártunk mindent. hajnali 2-kor értünk haza.
38 évem egyik legszebb napja volt. imádtam ott lenni. imádtam vele lenni! annyira jó volt, hogy el sem tudom mesélni! nevettünk, csókolóztunk, vicceltünk, egymást szívattuk. imádtam a helyzetet. megnéztünk mindent, átsétáltunk a kastélyhoz.
ott aztán elindult az idiótaság… majd ha lesz időm, sok időm, elmesélem.
hazafelé sopronban vacsiztunk, aztán valahol egyszer csak megálltunk, és lezavartunk egy másfél órás “hátsó ülés projekt”-et… már nem voltak képek d.-ről, már nem volt picit sem idegen. már nem volt túlfűtött, hanem izgalmas, szerelmes, kedves, simizős, babusgatós… nagyon jó!
picit gondolok még d.-re úgy napjában 10-szer…
viszont szerelmes vagyok. nagyon. és engem éppúgy szeretnek, ahogyan az nekem jólesik. és nem szól rám, hogy ne csináljam ezt-azt, nem akar nevelni, nem baszogat, hogy milyen cipőm van, nem bosszankodik, hogy van karkötőm, nem zavarja, hogy hangosan nevetek, nem szól, hogy mezítlábazom, és fülig ér a szája, ahányszor csak rám néz.