kifelé

2010 július 28. | Szerző: Georgia |

nem hittem, hogy tudok nemet is mondani d.-nek. de tudok. így, érzésből. és most már azt hiszem, hogy tényleg elég buta voltam, hogy ezidáig hagytam magamat. szeretem d.-t. szeretem, mert ismerem. DE!

belépett a képbe valaki. és most azt érzem, hogy már elég jól kötődöm hozzá, már semmi esetre sem bántanám meg azzal, hogy átverem. még az első néhány napban simán megtettem volna. már nem. azt gondoltam róla, hogy csak kipróbálom, milyen. aztán valahogy másként alakul. már izgulok, ha jön. már remeg a gyomrom, ha várhatom. sokat dolgozik. tud mindenkiről, mindenről. nagy beszélgetésekkel kezdtük, őszintének tűnt. és már ott tartunk, hogy van élet d.nélkül, ő kiheverte az utolsó kapcsolatát. érdekes, de nem két összetört szívű-lelkű ember akar egymásnak esni. ez olyan szerelem gyanús. már voltunk együtt a balatonon éjszaka, már berúgtunk együtt. és már történt néhány apró dolog, amiből úgy érezhetem, megvan a következő partnerem. és gyönyörű! igazi macho. nagyon ad magára, nagyon jó illatú. olyan szemei vannak, hogy elmondhatatlan! hosszú pillák, csillogó kékek. és tetszik neki, hogy huje vagyok, és folyamatosan mosolyog rám és viccel velem. és már becéz!!! 😀 és nagyon jó popija van, és szép a fogsora, és focizik és gyönyörű formás, izmos. és barna, mint egy igazi cigány gyerek. mmmmmmmmmm… nyami! 😀 és stellának is nagyon tetszik! és fiatalabb nálam. szóval a következő projektem ő. hívjuk csak zének…