+1

2010 május 31. | Szerző: Georgia |

rengeteg dolgot kellene leírnom, de egyelőre nem tudok beszélni róluk.

könnyed dolgokról is nehezen megy de azért azt megpróbálom.

van ez a FB. ahol ugye az ember jelen van. ottan találkoztam újra tizenévek után néhányukkal, az ezt megelőző életemből. a boldog életemből. és amikor megnézem a fotóikat, vagy írunk egymásnak- valahogy azt érzem, kicsit boldogabb vagyok, mint alapban. itt van vézsé. egy nyáron tartott. krétán találkoztunk, aztán itthon folytattuk. szép volt. és most nagyon cuki… érzem a vesztem. jó, mert messze van, jó mert nem akar velem élni, jó mert … mert tudom, hogy jó. nagyon hasonló érdeklődésűek vagyunk. azt a zenét hallgatja, amit én, azokkal a dolgokkal foglalkozik, amik nekem is fontosak. emlékszem, egy fényképezőgépről másfél órát beszélgettünk. jajaja, ezen mások röhögtek! 😀 5 éve majdnem összejöttünk újra, de aztán lefújtuk mégis. nem kellett akkor egyikünknek sem a bonyodalom. most meg mindegy. 

a házasságom megvan. azt gondoltam, költözzön vissza, ne fizessen albit magának, ha minden második nap jön. felesleges. és nem zavar. mondtam neki, hogy talán elhamarkodott dolog volt ez a különköltözés. és anyagilag is megviseli. a kutyus meg nagyon odavan érte. sír, ahányszor elmegy. nagyon sír. megbeszéltük, hogy egyik este marad. játszanak. hát öröm volt őket nézni! nem vehetem el ezt egyiküktől sem. most készülök megmondani neki, hogy költözzön vissza. egy feltételem van: marad minden távolság közöttünk. nem akarok tőle semmit, és tudom, hogy ő sem tőlem. felesleges pénzkidobás. ha úgy döntünk, hogy van elég pénzünk arra és van kedvünk is hozzá- elválunk. de most egyelőre máson gondolkodunk. ő a karrierjében, én meg abban, hogyan élem túl a hétköznapokat.

a szombatba pölö majdnem belehaltam… nemtom, hogy miért nem!!! nem aludtam azóta, nem ettem, és rágyújtottam. egy nap alatt elszívtam egy teljes doboz cigit. 2,5 év után. és kávét is ittam. és -ugye nem nyomtok fel- füvet szívtam.

már megint nem vagyok jól.