azóta…

2010 április 12. | Szerző: Georgia |

jó sok minden történt, történik velem. nem azt mondom, hogy mindegyik jó dolog, de igazából panaszra nincsen okom. pénzem van, a kutyámat imádom, ő is engemet 🙂
néha nagyon nehéz, hogyan oldom meg, a babydogsittert, de azért valahogyan csak megvan mindig. van, hogy szólok s.nak, hogy segítsen be, olyankor kijön, hazajön.. nemtom hogyan fogalmazzam… van egy albérlete itt a városban, de azért kijár, és besegít, ha megkérem. meg nagyon szereti a bébit, tehát azért is. nem zavar, mindig szól előtte, ha jön. kulcsa van, nem is akarom elvenni tőle. van úgy, hogy a kocsmában hagyok lakáskulcsot, és n. átlép megnézni, ma a helyzet a gyerekemmel.

a suliban mennek a dolgok, ahogyan szoktak. a kollégák előtt kaptam dicséretet, hogy mennyire vagyok jó!!! és ez többet ért, mint 100ezer forint nettó…
 a kocsma zajos, büdös… és poéngyár!!!

megint itthon van a celeb- vagyis a cölöb. hát le nem száll rólam. persze tetszik, hogy így teszi a szépet, meg hogy miket mond, meg milyen cuki… már táncoltunk is, persze nagy poén volt az egész. azt azért éreztem, hogy a blúzom alatt nem véletlenül fogta meg a hátamat… kicsit zavarban voltam, engem nem tapogatott az elmúlt 3 évben senki más, csak d. és belegondoltam, ha esetleg továbbmennénk a cölöbbel.. ha egyik este mondjuk véletlenül megcsókolna… nemtom van -e olyan, de ha van, akkor mondjuk véletlenül. ezen ahogyan gondolkodtam, még a hideg is kirázott. olyan idegennek érzek mindenkit, aki nem olyan illatú, nem olyan szemű, nem olyan hangú, mint d… nem gyógyulok. minden nap úgy ébredek, és telik el egy nap, hogy öt percenként az agyamban van. és nagyonnagyon huje vagyok: lelkiismeret furdalásom van, ha fél órára valami elvonja a figyelmemet róla. persze ő le sem szar, és tényleg csak akkor kezd más hangnemet megütni velem, amikor akar valamit. azért ez nagyon gusztustalan dolog tőle, de mindegy. én vagyok az, aki megalázó helyzetet teremt magának minden olyan alkalommal, amikor eljön tőle. igaz, hogy tudom, hogy a következő két-három hét majd megint úgy telik, hogy én minden leszek a magam szemében csak jókislány nem…- vállalom. mert olyan vele lenni, mint amior minden a legjobb úton haladt afelé. ahol most lehetnénk. ha nem, hát nem… és van sok zavaró dolog, amit akkor sem szerettem, amikor együtt voltunk- ezekre most ugrom. és nyilván azt gondolja, hogy mi a fasz közöm van a dolgaihoz… és ha kicsit magamba nézek: igaza van. hagyjuk is őt, mert csak a búúúúúú jön rám…

színházba megyünk, és fogalmam sincsen, hogyan érek haza. nem lesz járatom, ha fél6kor leszcsak vége… nekem meg mennem kéne dolgozni 6-ra.
majd megoldom, nagylány vagyok.
csak szar, hogy nem beszélhetem meg ezeket a dolgokat azzal, akivel szeretném..

ja, és amióta n.-t leállítottam, és kiosztottam, hogy nekem ne nyomja magát már, emrt nagyon zavar: teljesen más a kapcsoltunk. így már megint szeretek vele dolgozni, már megint jó ott lenni.

de azért rohadtul nem kellett volna az a popitapi, és nem kéne úgy gyilkolni a tekintetével a cölöböt, amior megérkezik… 🙂

na, majd jöjjök, ha vannak dolgok. pusza csajok!