mihez kezdjek ezzel-

2010 február 17. | Szerző: Georgia |

jaj, de tudtam, hogy előbb-utóbb ez lesz belőle! tegnap este már olyan ideges voltam miatta, hogy az elmondhatatlan. szóval itt van ez a kocsma, hogy együtt dolgozunk n.n. -vel. tudtam, hogy eljön az idő, amikor majd akar mást is… vagyis nem tudja, hogy akar-e. én meg már tudom. jó szar egy helyzet. van 3 gyereke. a felesége meg nem szereti. nincsen évek óta szex közöttük, nincsen semmi, amitől férfi “lehetne”. és most azt reméli, hogy majd én megoldom a gondjait. a helyzet nem egyszerű.
d-nek mondtam régen, hogy volt egy pasim aki tökolyan volt, mint ő. hát n.n-ről beszéltem akkor. éppen olyan kedvesek, éppen olyan ízlésük van, éppen olyan szeretnivalók. egy hajszálnyi különbség van csak közöttük: d-hez kötnek szálak. erősek. annyira erősek, hogy nem is hittem volna. tegnap este n.n . finoman a tudtomra adta, hogy akár bele is mehetnénk bármi nemű szexuális kapcsolatba… és aztán majd ő tökjól lenne ettől, és talán a házasságát is feladná értem. és egészen odáig jutott, hogy beköltözik hozzám.

hihetetlen!

-nagyon halkan, nagyon visszafogottan annyit bírtam reagálni: azért majd engem is megkérdez valaki, hogy akarom-e?- és még mosolyogni sem tudtam.
kiakadtam.
gyanús volt nekem már eddig is: véletlenül hozzám ér, megfogja a popimat… ilyenkor kiakad, hogy miért háborodok fel… mondtam neki tegnap este, hogy én tényleg szeretek vele dolgozni, de ha így megy ez tovább, csak egyedül csinálom vagy a kölyökkel.

láttam, hogy nem esik jól. érzetem, hogy valamit vár- várt tőlem. valami kis viszonzást. vagy egy… vagy fogalmam nincs, de valamit vár.

azt kérdezte, hogy engem mikor simogattak meg utoljára…

elmondtam, hogy hétfőn engem 6 órán át simogattak, öleltek, szerettek, puszilgattak… és a kérdésre, hogy ki volt az, mondtam: d.
komolyan kiakadt: mit gondolok én, mi lesz d.vel… hogyan alázhatom meg magamat enniyre, nem veszem észre, hogy d. kihasznál, nem vágom, hogy d. csak szexet akar… és most finoman fogalmazok.
olyan kifejezés nélküli képet vághattam, hogy egyszer csak abbahagyta és elfordult, elment ki a placcra.

ott álltam. képembe mondja, amit tudok. meg sem lepődöm.

azért szar volt hallani…

aztán átértékeltem ezt az egészet.

igenis, nekem nagyon fontos az önbecsülésem. és amíg érzek d. felé, addig nem tartom megalázónak. mert nem olyan a helyzet!!! én elhiszem, amikor ott vagyok, hogy szeret. és soha nem fogok olyan emberrel testi kapcsolatot összehozni, aki iránt nem érzek szerelmet. és ebben n.n. is éppen ilyen biztos lehet. hát sajnos még hosszú idő, amíg már nem kötődöm d.-hez.

addig pedig esélye sincsen senkinek. és lehet, hogy soha nem is jön el az a pillanat, hogy bárki mást beengednék az életembe. a legfonotsabb d. és nem született még meg az a pasi, aki a helyébe léphet.
ezt, azért ennyi idősen már tudhatom. magamat ismerve…