georgia part 2.

2010 február 2. | Szerző: Georgia |

ha még egyszer kezdeném, hát máshogyan csinálnám. először is, kicsit később születnék, nem 72-ben. mondjuk születnék 78-ban. az tetszik, mint évszám. aztán kihagynám életem első megalázó élményét, amikoris az oviban azt mondtam egy vileda törlőkendőre, hogy az az erzsi ovónéni puncitörlője… és ezt valamelyik kis geci csopitársam beárulta a dadusnak, az meg nagyon leszidott. innentől azt hiszem, meg volt határozva a gyerekekkel szembeni ellenszenvem… 🙂 szóval második lépésként tanulnék normálisan gimnáziumban, hogy ne ennyit kelljen azután szenvednem a vizsgák során, és sokkal többre vigyem, mint most. aztán nem mennék el arra a karácsonyi buliba, ahol megismerkedtem a rémálommal, aki az egész fájó-nem fájó gyermektelenségemnek okozója. utána megélném n.n.-t, megélném balut. ezeket nem hagynám ki, szabit nem hagynám ki az első körben. másodszor már nem kezdenék vele semmiféle kapcsolatot. aztán nem hagynám ki a házasságot sem. de minden máshogyan lenne… férjhezmennék ahhoz, akit szerelemmel szeretek. úgy mennék férjehz, hogy ne legyen körülötte nagy por… nem akarnék lagzit. szeretnék majd viszont a következő életemben egy igazi, hű és szerető srácot magam mellett tudni. szeretném, ha egyik reggel odahajolna, és anniyt mondana: nem házasodunk össze? és én igent mondanék. és szólnék sztellának, meg ő szólna az ő barátjának. és szólnék anyuéknak is, hogy megtörtént… és lenne ruhám: lenne egy ezüst színű kötött aljam, lenne egy klassz szandim hozzá, meg valami dögös felsőm. a mellettem állónak a legkényelmesebb nadrágja, és a leglazább inge lenne. kicsit kigombolva. nem zavarna, ha kilátszik a szőrös mellkasa, de őt zavarná. 🙂 és sztella meg a másik barát jelenlétében mondanánk, hogy igen-igen, persze… és a végén elmennénk valahova négyen inni. és végre berúghatnék az akkor már férjemmel. és a pincértől kérhetne ő, az ő feleségének, asszonykájának-vagykinek- még egy pohár mojito-t. aztán hazamennénk, együtt locsiznánk, aztán bebújnánk az ágyunkba. kiflik lennénk, és néznénk a filmet. mindegy milyen filmet. és úgy aludnánk el, hogy fogjuk egymás kezét, érezzük a másik szuszogását. lábdugdosás, hajnali szex. és reggel mint férj-feleség élveznénk a tavaszi napsütést, aztán csomagolnánk. elmennénk a gizibe veszprémbe, és bejelentkeznénk. és mondanánk, hogy nászutasok vagyunk. két napot ott lennénk, elmennénk pestre. aztán sétálnánk margiton, a szigeten…

majd ha másodszorra már nem baszom el az életemet, ígérem, hogy remek feleség leszek, kiváló anyuka, rendes háziasszony. akire mindig jó ránézni, akire büszke a férj. és olyan feleség, aki imádja az anyósát. és az anyósa őt viszont.

“holtomiglan-holtáiglan. egészségben-betegségben. gazdagságban-szegénységben…”