a mai napomat az hatja át, hogy reggel óta vártam, elmúljon a gyomorgörcsöm.
elmúlt.
szóval, amikor azt érzed, hogy igen-igen hujét tudok csinálni magamból, egészen addig, amíg én azt akarom… amikor azt érzed, hogy majom vagyok a kirakatban… amikor azt gondolod magadról, hogy idiótán viselkedsz…és nem tudsz tenni ellene.
kevés megalázó helyzet volt az életemben. az egyik, amikor az első fiúm 7 év után közölte velem, hogy inkább menjek abortuszra…
a másik ilyen getyma, amikor a főnököm azt mondta, hogy reggelente korábban menjek, -hogy a kukimutogatós és homoszexuális értelmi fogyatékos gyerekek ne egymást taszigálják a wc-ben- mert ezután az lesz a reggeli feladatom, hogy kiverem a farkukat, és ezzel megvan oldva a probléma, nem macerálják egymást…
a harmadik ma ért. d…
inkább ne is beszéljünk róla. rohadék köcsög!
és így most mégszarabb.
persze, hogy feldolgozom, éppúgy, mint azt, hogy nem lehet gyerekem, éppúgy mint azt, hogy lassan költözik a férjem…
ezt is feldolgozom. egyedül. mint mindent… köszönöm a segítséget te kretén!