sunday

2010 január 23. | Szerző: Georgia |

holnap vasárnap. holnap megyek. tele vagyok izgalommal, de ez most nem az a jóleső érzés, mint kéne lennie. megyek, mert szükségem van rá. az ölelésére, a hangjára, a kezére, a szemére… ahányszor eszembe jut a holnap, összerándul a gyomrom. félek. félek, hogy annak ellenére, hogy nem számítok semmire, nem tervezek, mégis valamivel megbánt.
össze kell szednem magamat, hogy ne maradjon rajtam horzsolható felület. 


alig aludtam éjjel. 3-kor már ébren voltam. addig viszont olyan szép volt! a legszebb álmom tört meg, amikor egy horkoló nóz a többi alkatrészével együtt a fejemen landolt. én együtt alszom a kutyámmal…

szeretem d-t. nagyon szeretem. csak ölelném egész nap! se kaja, se inni, se pisi… csak ölelném, amíg bírja a karom. és puszilgatnám.
és hagynám, hogy az utolsó levegővételemig szorítson.