nekem most kell eldöntenem…

2010 január 19. | Szerző: Georgia |

egyszer csak jön az ihlet. úgy a hétköznapi dolgok megoldásához. jön, pedig nem várod. és akkor, azt hiszed, hogy most olyan erős vagy, és olyan elszánt és olyan kész mindenre, hogy bármit képes vagy elérni! ezt éreztem ma délelőtt. 
aztán valahogy elmúlt. pedig már ott voltam majdnem, hogy bemegyek, felmondok. megteszem nem bírom ezt tovább. gyomorgörccsel jövök dologzni, a nyakam szorít. szar érzés. olyan fojtós. a szívem feszíti a mellkasomat. néha úgy kalapál, hogy veri a csontokat, érzem. reggel sminkeltem. kedves kis hajat kreáltam magamnak. csatok, hullámok, feltűzve. már rámjön az új farmerom, harisnyával is. fogyhattam pár kilót… a hasam már lement, az arcom kicsit vékonyabb.
leszálltam a buszról, fájt mindenem. aztán előttem állt egy srác. n. volt az. fura volt reggel 7-kor összefutni vele. sosem szokott, megpuszilt. mintha nem látott volna napok óta. pedig most volt, hogy vígasztalt… kétségbe estem… a munkát illetően. nagyon akarom, nagyon szeretném már csinálni. hogy lekössem magamat. hogyne agyaljak folyamatosan d-n, és a vele való szakításon. n. nem is tudom mit mondott, csak belevesztem a szemébe… néztem. figyeltem, de nem ért el az agyamig, amit mond. jó?- erre hirtelen azt mondtam, hogy ok, persze… de nem tudom, mibe egyeztem bele. az dorombolt a fejemben amíg rámeredtem, hogy nekem nem őt kellene reggel megpuszilnom. idegennek éreztem, aki úgy néz engem, mintha még nőt sosem látott volna. nem tudom de nagyon huje érzés volt. miután megtettük közösen azt a 40-50 métert, folymatosan az járt a fejemben, hogy mi ez? néz, mosolyog, kedveskedik csak a tekintetével. elmentem egy bokor mellett már takarásban voltam. és ő a másik oldalon megállt, és csak nézett, és várt, amíg le nem megyek a térképről. hmmm…
közben beindult az agyam megint. én nem fogok soha más pasival kezdeni. és ezt megmondom n.-nak is. hogy nehogy azt higgye, hogy bármi is lehet közöttünk! mert úgy nézett.
és azt is eldöntöttem, hogy ma hazamegyek és megmondom, hogy elegem van. tönkertette a kapcsolatomat, mert nem váltunk el. megmondom, hogy menjen és keressen magának albérletet. annyi pénze van, hogy azt fizesse. én nekiállok dologzni, és majd fenntartom a házamat egyedül. meg tudom oldani. meg fogom oldani!!! a kutyám tavasszal a kertben lesz, amíg dolgozom. aztán majd szépen megoldódik minden. eljön majd az is, aki odaköltözik hozzám. lejjebb nem adom, csak olyan ebmer jöhet számításba, aki szeret. és a szeretetét nap mint nap kinyílvánítja felém. aki ha kell, segít a háztartásban. aki szeret majd mellémbújni. aki elviseli, hogy kispált hallgatok. aki engem úgy szeret, ahogyan én vagyok!

a családom nem fogadja majd kitörő örömmel. leszarom. az sem érdekel, ha megint minden leszek. döntöttem. élni akarok! szeretni és szeretve lenni!

és beszámolok ígérem, hogyan alakul az életem!
mert én igenis nagyon szerethető nő vagyok! humoros vagyok, vicces. nem vagyok csúnya. néha feljön egy-egy kiló, az le is megy. nem vagyok ostoba liba. nem vagyok házisárkány. jó ember vagyok. szeretek közös programokban részt venni, szeretem a baráti társaságot. szeretek élni!!!! és ha nem is holnap, de nem sokára megoldom az életemet! és akkor majd jöhet a grillparti a kertben, jöhet a barátkozós hétvégék, jöhetnek a nagy szerelmeskedések, jöhetnek az együtt berúgások, és jöhet majd hozzám mindenki, aki szeretne! és jöttök majd ti is, lányaim! ugye hogy sikerül? ugye!!!!