utánam a rigor mortis

2010 január 17. | Szerző: Georgia |

mindenem fáj. hatalmas sebek a szájamon kívül, belül. az ujjaim háromszorosan bedagadva, az orrom csupa seb.  nem aludtam, vert a víz. ömlött rólam. hajnalban tusoltam, mert már annyira vacogtam. lázam nincsen. most keltem fel. talán jobban leszek délutánra. nem ettem már vagy lassan egy hete normálisan. vagy inkább sehogyan nem ettem. tegnap süttem almatortát, hogy talán majd abból… biztos finom. már eljutottam odáig, hogy rágyújtok. talán meg is teszem.

itt kommentelt d. aztán írt a közösbe. ha igaz, amit odaírt, akkor csak “ártatlan” haveri puszi volt. nekem máshogyan tűnik, pláne, hogy kirakta az msn-re. lássa ország-világ. beszélünk dolgokról. ki mit értett félre. de miért most kell arról beszélni??? miért nem lehet ezt menet közben tisztázni? SOHA nem kérdez semmiről, én meg nem tudom, hogy azért-e mert neki kellemetlen, vagy azért, mert nem érdekli. zárkózott. pedig nem volt olyan, amit ha kell, ne tudnánk megbeszélni. nem volt egetverő probléma… 
amikor eljöttem tőlük szerdán, reggel beszéltem az anyukájával. megdöbbentette amit hallott, és nagyon sajnálkozott. azt is elmondta, hogy szerinte kevés volt a közös programunk. és ebben igaza van. ahogyan érveltem, kutyaügyben, meg miért nem egyedül élek, ha már egyszer ilyen semmilyen ez a házasság- azt is megértette. azt mondta, egyértelmű. és csodálkozott, hogy d. vel nem beszéltünk meg dologkat. sok mindent mondott, -el is késtem a munkából- és nagyon sok mindenben osztotta a véleményemet- bár ezt nem várom el tőle, hisz ő d. anyuja. és neki a gyereke kell, hogy a legfontosabb legyen. és az is.

hiányzik d.! nagyon hiányzik 🙁 a hangja, a lehelete, a mosolya, ahogyan nevet… az ujjai, ahogyan mutogat, hogy gyere közelebb baaaab… ahogyan mondja, hogy hm?… hiányzik ez a francos!