de szar volt felébredni! olyan gyönyörűséges álmom volt! 🙁
az jutott eszembe, hátha ezt olvassa. bár olyan régen írtam ezt megelőzően, hogy szerintem leszokott erről. sőt! meg nem is érdeklem. ha érdekelném, olvasna. mindegy. nem lehet tényleg mindenen agyalnom. már így is reggeli gyógyszerek, esti gyógyszerek. reggel jóllakom a 3 nagydarabbal, este megeszem a 3 másikat. közben a kutyám hozza a labdáját- elmondtam neki is, hogy mi a helyzet. szerintem megértette. megért mindent, de ha nem akarja, az istennek sem csinálja. pl. megérti, hogy tedd le azt a zoknit, és gyere, adok enni. ilyenkor leül, leteszi a zokkert, és figyel. aztán mondom, hogy gyere, anya ad!- és jön, és ül. mert csak úgy kap enni, ha már nem eszetlenkedik. tegnap volt 5 hónapos.
este átmentem a kocsmába. -hát, eztán oda is járok majd. ott fogok dolgozni 1-jétől. hárman leszünk. egy 20 éves fiú, aki eddig is ott volt. ő van majd péntek szombaton. én leszek hétfőtől csütörtökig fél hattól 9-10-ig. meg vasárnap délután. aztán amikor bulizunk majd, jön mindenki. a srác pécsre jár, egyetemista. biztos lesz majd olyan is, hogy mennem kell helyette. nem baj. elkezdjük átalakítani a belsejét, mert ilyen csúnyában nem akarunk dolgozni. megbeszéltük az anyagiakat is, talán lesz belőle havonta 50 ezrem… megcsináljuk majd a padlást, megcsináljuk az egészet. mondtam n.nak, hogy nem akarom, hogy nekem is játssza a főnököt. azt mondta, hogy éppen olyan “főnök” leszek, amilyen ő. és nekem amúgy bármit mondhat, megyek a saját fejem után… persze viccelt, de én elsírtam magamat. akkor megfogta a kezemet, magához húzott, megölelt, és azt kérdezte, ki tette ezt veled? én meg csak bőgtem, bőgtem. ő meg kivitt az autójához, átölelt. én meg hagytam. megsimogatta a fejemet, és vígasztalt. köszönöm! elmeséltem neki pár mondattal, hogy mi a helyzet, és ő csak sóhajtozott. azt mondta, huje az az ember, aki engem veszni hagy! nevetni kezdtünk, -mert mi két évig együtt jártunk, de mára teljes jogú barátokká szelidültünk.
szóval tegnap volt megint minden. az iskolában blogoltam a közösbe, persze hogy bőgök azóta is folyamatosan, éééés (számolok…) hétfő óta alig ettem. reggelit az iskolában, meg az itthoni tejeskávémat. ennyit. már lement rólam 4 kiló. lassan rámjön megint az összes régi nadrágom.
nem tudok úgy elaludni, hogy ne írjak neki sms-t. csak egy jó éjt. és bánt, hogy nem ír: neked is. vagy küldje vissza amit én írok. már azzal is beérném. csak írna. sokkal jobban lennék tőle. vele alszom el, és úgy kelek fel, hogy ő az első gondolatom. ez több, mint 3 éve így van. ritka kivétel, hogy nem írtunk egymásnak sms-t lefekvés előtt. belőlünk élt a trémobil…
hát… jó reggelt!