mamma mia!

2009 október 17. | Szerző: Georgia |

késésem legfőbb oka, hogy elfoglalat vagyok. elfoglaltságomat pedig egy gyönyörű 9 hetes beagle kölyök okozza. nagyon szép, elhihetitek! most már rossz is! egy hete élünk együtt, még kicsit szoknom kell, szerintem ő rugalmasabban állt a témához. fura, hogy semmire nem jut időm, most is csak azért, mert alszik. olyan mint egy kisbaba. folyamatosan a nyomomban van, játszani kell vele, kivinni, mert percenként kikéretőzik. néha még becsurizgat ide-oda, de hát nem úgy működnek még a szervei, ahogyan majd nagy kutyaként. még a veséje, a hólyagja is gyengus, még nehezen tartja vissza. de talán nem is akarja, hiszen nem kap ki érte. hihetetlen türelmem van hozzá, nem hiába jó edzőtábor nekem az iskola.

ez a kölyök, folyamatosan rág. de mindent. főleg a kezemet, fülemet. én meg ha nem fáj annyira, hagyom is neki. ugrál az ágyon, néha annyira belefeledkezik a játékba, hogy azt sem tudja, hol van. alvás közben szopik 🙂 kint van a nyelve hegye, és cuppog. olyan megható, általában elsírom magamat. ha szeretne elaludni, belemászik az ölembe, felnyújtózik a vállamig és a fejecskéjét belefúrja a nyakamba. ilyenkor megsimogatom, amit naaagy, mély “brummogással” megköszön, és már alszik is. nehéz elmesélni, szavakkal kifejezni, milyen érzés ez. milyen érzés, egy kölyök kutya ragaszkodása. feltétel nélküli szeretete. olyan illata van, hogy alig lehet vele betelni! puszilgatom egész nap! kiírattam magamat erre a hétre, hogy vele maradhassak.
nagyon vártam már rá, nagyon akartam már egy olyan semmihez nem fogható érzést, amit akkor tör elő, ha megérkezésemkor körbenyalogat, játék közben jólesően nyöszörög, elalvás előtt a nyakamba vackol. 
miért pont ő?
amikor 6 hetesen elhozták ismerkedni, egy másik kölyökkel együtt, ő volt az, aki el nem hagyott. aztán amikor legközelebb találkoztunk, ő volt az egyetlen, aki elémjött. üdvözölt, szimatolt, felnyújtózott a lábamra. szerelem első látásra.