az a néhány dolog…

2009 május 23. | Szerző: Georgia |

 szó se róla, d. nagyon megértő. illetve elméletben az. mindegyik ilyen. és aztán jön a fekete leves. ezek olyanok! nem felejtenek. de nem elraktároznak, aztán tudják, hogy mire számíthatnak: ezek revansot vesznek. tele van a blogom háttérben megbúvó bejegyzésekkel. olyanokkal, amik piszkozatok maradnak. nem teszem őket ki, mert indulatosak, biztosan bántók is. csak arra szolgáltak, hogy amíg írtam őket, úgy éreztem, szemtől szembe ordíthatok. persze ez megkímélte mindenkettőnk idegeit, és talán gyakran ez menti meg a kapcsolataimat az emberekkel. ezek a kis “kiabálások” amiket olyan erővel gépelek, hogy csattog minden mellette, alatta, felette… ezek azért segítenek. visszaolvasva érzem, hogy akkor mennyire voltam dühös. egyiknél sem bánom, hogy nem tette közszemlére. van, hogy az ember igenis muszáj, hogy viselkedjen. nem biztos, hogy itt kell, de néha tudok meggondolatlan lenni. egy óra múlva már kissé máshogyan gondolkozom, de a pillanat heve sokszor elragad, és olyankor nincs mese. sajnos átszoktam én is arra, hogy nem beszélgetem meg a gondjaimat, hanem lelevelezem. valahogy azért alakulhatott így, mert d. nem tud velem beszélgetni zűrös témákról. írni azt tud! olyankor bele tudnék harapni a vállába, le tudnám fejelni, hogy megpuszilgathassam később, és térden rúgnám, hogy bekötözhessem majd. persze, azért ez nem azt jelenti, hogy d.-nek van igaza. minden viszonyítás kérdése. és igenis alkalmazkodni kell a férfinek is a nőhöz. hol van az leírva, hogy egy nő legyen mindig a bólogató kutya? sehol. erről beszélek.

szóval az utálataim, amik általában vannak, nem kifejezetten a pasimra vonatkoznak.

– ha nekem kell rábírnom, a pasimat, hogy ugyan már szexeljünk. tudom, hogy odavan, akarja, és alig várja… de baszki, nem moccan! hát mi vagyok én? maradnék nő, maradnék az, akit elcsábítanak, maradnék az, akit megkívánnak. jó? jó!

– utálom, hogy utolsó pillanatos programok vannak. azért mindenkinek van egyéb elfoglaltsága is a pasiján/csaján kívül, nem? de.

– megbeszélt találkozók, utolsó pillanatban lemondva… vagy le sem mondva. csak lenullázva. értem? értem!

– utálom, hogy a pasim “asszony”-nak hív a haverjai előtt. hívjon inkább “sárkánynak” vagy aranyosan becézve… ez az “asszony” nekem olyan tenyeres-talpas picsára hajaz. rendi? rendi!

– utálom, hogy az iskolában sosem kérdezik meg, akarom-e. csak utasítanak. megtenném-e… persze, hogy nem tenném meg, de hát én alapból ellenkezem. ok? ok!

– utálom, hogy van főnököm. világ életemben utáltam, és nem is tudom elviselni, ha megmondják, mit tegyek. én egy ilyen idióta picsa vagyok. nem lehet irányítani. jó? jó!

– utálok utálkozni is.

 

jaj, lányok! front van? mert nem mesizek, ettem is, aludtam is…  és még ezt a majmit is szeretem. hmmm… grillparti lemondva. miatta.