uhhh… hol is kezdjem…
2011 június 15. | Szerző: Georgia
…leginkább ott, hogy már csak holnap egy bizonyítvány osztás, aztán végre nyári szünet! az iskolánkat átalakítják, lehet, hogy még szeptemberben sem lesz készen egészen. az új kolléganőmmel -aki régi, csak az idén voltunk először párban- leszek jövőre is. kapunk egy kicsike osztályt. attól kicsi, mert a gyerekek 2-3-4. csoportosok lesznek, meg attól is kicsi, hogy a terem is kicsike lesz. kapunk 15 fejlesztő órát velük, a többiben még nemtom mi leszen. mindegy, hogy nagyon fárasztó volt az idén, gondolom jövőre sem lesz sokkal egyszerűbb.
aztán a lényeg, aminek már nincsen sajnos aktualitása, ám ez a legfontosabb…
egyik reggel beindultam, és mivel már hetek óta nem mesiztem, gondoltam, gyorsan csinálok egy terhességi tesztet… aztán akárhogyan is néztem, forgattam, mutogattam másoknak, igenis ott volt a két csík! POZITÍÍÍÍÍV! rohantam ultrahangra, ahol a dr megerősítette, hogy igen valószínűleg terhes vagyok. aztán másnap még egy teszt, ami már semmi kétséget nem hagyott. ott volt. hívtam zolit, aki majdnem kiugrott a bőréből örömében… de nagyon féltünk, nehogy megint méhen kívül legyen, ezért újabb uh… -nem lát semmit, mert még picike. aztán laborok sorozata, meg napionta uh, mert ugye a dr is készült, nehogy műtét legyen belőle.
és akkor egyszer csak elkezdtem vérezni, meg ilyen szarságok. eltartott pár napig, amire a dr. azt mondta, hogy valszeg elmegy ez a gyerek. aki még nem is gyerek igazából… itt már csak az volt a kérdés, hogy mi lesz ezután. aztán hál istennek nem kellett beavatkozni, és simán lezajlott az egész. teljesen jó helyen volt az izéke, és mert max. csak 4 hetes volt, ezért nem látszott az uh-on. hát így nem lesz apuci a zoliból. egyelőre…
spanyolországot eltoltuk 2 héttel, minden eshetőségre készen. közben van valami szar a pajzsmirigyemmel, de ez most nem izgat annyira, majd nyaralás után megnézetem. már van időpontom nyaki uh-ra.
most pihenünk, és nem akaratoskodunk… majd szeptemberben nekiállunk a családalapításnak.
kitaláltuk!
kislányunk lesz, franciska… 😀 örüljünk!!! 😀
vadkaland
2011 április 28. | Szerző: Georgia
elvittük futni bibust. úgy, ahogyan máskor is szoktuk először csak séta pórázon, aztán amikor már lement róla a hoppáré, akkor elengedjük. nos, ez most is így történt. bevallom, mindig aggódom kicsit, hogy ne legyen baj, el ne menjen hosszú időre, meg ilyesmi. aztán hagyom és amikor megnyugszom és már lassan felenged a kezdeti görcsöm, olyankor zoli kezd -szerintem- feleslegesen aggodalmaskodni a kutyáért. most is így volt, én mondtam már, hogy hagyja, majd jön. ő meg csak szólítgatta. aztán persze jött is a füles. és egyszer csak hirtelen elindult. hol valami nagyobb nyulat kerget, hol fácánokat riaszt fel, meg ilyesmi. még nem volt baleset, és talán nem is lesz. ez a mostani mégis különleges séta volt. elmúlt már 3/4 7, amikor elindultunk, de egy óra rohangálás a réteken, a ligetes erdőszélen azért elég. és jött és rohant, és boldog volt ez a kutyafülű. egyszer csak elindult az erdő felé, és nem hallgatott ránk. aztán már nem is hívogattuk, mert az a tapasztalat, ha nem hallja a hangunkat, kicsit beijed, olyankor visszajön. most nem így lett. vagyis ki tudja, hogyan lehetett volna, mert elkezdett sötétedni és már aggódtunk, hol az eb. zolival csak kiabáltunk, kerestük. elindultunk be az erdőbe, hogy ott keressük tovább. aztán nem jött. és már én nagyon kétségek között voltam, -a hogyan tovább az életet kutyámajom nélkül- de zoli megnyugtatott és rendre intett: ne aggódjak, maradjak itt a szélén, ő bemegy és megkeresi a kóbort. és bement. egyszer csak hallom, hogy a kutyám ordít, mint egy megveszekedett. és ordít még egyet, aztán semmi több. zoli elrohant, én meg vártam. kintről ordítottam utána, hogy merre van. semmi. eltelt így vagy nyomasztó 20 perc. közben felhívtam tomit, hogy van-e valakinek olyan kutyája, aki képes megkeresni ezt az én rendetlenemet. nem tudott segíteni. éppen letettem a telefont, amikor a hátam mögött megjelent lógó nyelvvel az én gyönyörűséges kölköm. úgy ki volt purcanva, hogy ihaj! aztán csak oldalra dőlt és lihegett. telefon zolinak, aki bent van a sűrűjében, hogy most már jöhet. de nem jött… és nem is tudott még. jaj, de kikészültem. olyan vészjósló volt a hangja, olyan zihálós, meg olyan nem is tudom… riadt? talán…
aztán egyszer csak rohant le az erdőből az én csurom vizes pasim… el sem tudtam képzelni, mi történhetett. és meséli:
elindult, hogy megnézze, a kutya mocorog-e ott, egy kissé távolabb tőle. és ahogyan közeledett, már látta, hogy ez valami sokkal nagyobb hangú, testű valami.. és nem gondolkodott tovább a kiféle-miféle kérdéskörben, hanem rögtön felugrott egy faágat elkapva, ami persze eltörött a súlya alatt, de idejében elkapott egy kiálló másikat. és akkor a valami, elrohant alatta. és nagy valószínűséggel nagyobb volt, mint egy beagle. nagyobb, mint egy farkas, de leginkább egy megtermett vaddisznóra hajazott az állat. aztán kicsit várt, és leugrott, majd elindult visszafelé. és ekkor újból csörtetett felé a vad. és megint fára. még hogy nem létezik evolúció! höhö… 😀 szóval tutira nagy kaland volt, és nekem még most is reszket a kezem lábam, ha belegondolok, hogy mi is történhetett volna. zoli nyugtatgatott, hogy ő már hány ilyenen túl van és hogy milyen jó, hogy nézi bear grylls túlélő túráit! ja…
ezek után már csak a városkörnyéki erdőbe, völgyekbe mentünk sétálni húsvétkor. szigorúan világos nappal. szigorúan pórázon.
végre…
2011 április 19. | Szerző: Georgia
…van időm kicsit írni.
nagyon temérdek az a munka, amit elkövettem az elmúlt időszakban. megint túl sokat dolgozom, megint éjszakákat hagytam ki alvás nélkül. talán most már vége. amúgy minden rendben, minden a legnagyobb rendben. zolival nagyon szépen megvagyunk. imádom! annyira szeretem, hogy néha arra gondolok, hogyan szerethettem valaha is mást, mert ez most olyan, mintha sosem lett volna még az egész univerzumban ez az érzés! kiváló! és nagyon aranyos, nagyon ügyes, dolgos és rendkívül megbízható. imádom benne, hogy akart és fel is nőtt a “feladathoz” vagyis hozzám. mert meg akart felelni nekem. olyan édes! én meg olyan nagyképű vagyok, nem? de. vagyis lehet, hogy másként kell fogalmaznom: magasra kellett tennem a mércét, nem engedhettem be csak úgy “valakit” az életembe. már nem tehetem, hogy egyik szívből átutazom a másikba és az én szívem sem lehet többé átjáróház. olyan eltökélten akartam és változtam én is az elmúlt 9-10 hónapban, hogy már eszembe sem jut, milyen jó lenne kicsit elkalandozni másfelé. persze ez így is marad. van olyan, hogy az ember esze egyszer csak megjön, és onnan vége a kalózkodásnak, vége a kicsapongásnak. nálam ez mostanra ért be.
az anyagi helyzetünk talán javulni látszik, már kezdhetek hálószoba bútoron gondolkodni, már reális esélye van annak, hogy gyereket vállaljunk, már talán nem egyik napról a másikra élünk. tényleg, lassan össze kellene már költözni… de talán majd őszre. most először kipróbáljuk, hogyan működik ez 10 napig- elmegyünk nyaralni spanyolországba. június 17-től. szerintem imádni fogom barcelonát! nagyon várom! majd teszek fel képeket! 😀 megbeszéltük, hogy elmegyünk egy meccsre is, ha lesz éppen- már miért ne lenne? de bikaviadalra nem vagyok hajlandó! ő sem. az anyámék kezdik nagyon szimpatikusnak találni és mivel lehengerlő stílusa és modora van, szerintem nem kell sok és apuval együtt fognak barkácsolni az udvaron. bibi is nagyon szereti. bibike amúgy mindenkit szeret, de máshogyan, mint ahogyan őt. érte rajong! és zoli is nagyon szereti a kis fülesborjamat.
holnap az utolsó nap, a nyusziszünet előtti utolsó. aztán még vagy 35. és megint eltelt egy tanév. fura, hogy a fáradtságom ellenére mégsem éreztem olyan nagyon keménynek, pedig cefetül az volt. holnap elmegyünk a mifalunkba túrázni. aztán egyet szünetelünk, utána májusban mindenki jobbra-balra kirándulgat, mi is megyünk tantestületileg ausztriába. június elején elmegyünk az osztállyal paczára, és husssss… ennyi volt a 2010/11-es tanév. amíg ezek a drága kollégáim zárják az évet 17-én, én már spanyolország felé utazom, és eszembe sem fog jutni legalább 10 napig, hogy mennyire semmi is az itthoni környezet. persze a borjam hiányozni fog és én is neki, de hát ez van. vettem már magamnak kafa bikinit, meg kafa nyári ruhákat. meg zolikának kell még venni fürdőnacit, mert a kettő nem elég. és nagyon sokat fogok hálálkodni odakünn az égieknek, hogy ez nekem megadatott, egy ilyen pasi oldalán!
ezzel vége a mai ömlengésnek. adios! 😀
még van pár precem…
2011 március 21. | Szerző: Georgia
…azt azzal töltöm el, hogy gyorsan írok ide valamiket. először is a kiskutyámról. jól van. pedig nagyon durva volt ám a helyzet! képzeljétek, patkánymérget evet. hogy hogyan? hát az iskolából. nem, talán a gyerekek nem azt kapnak ebédre, de mindenesetre nagyon gáz, hogy ott ilyen előfordul. a falon van egy szellőző rács, és az éppen az udvaromra néz. és oda betették a mérget a konyhások és bekapcsolták a ventilátort. bibi megtalálta, és mivel ez egy nagyon jó illatú, nagyon szép színű zselé, hát a gyerekem megette. aztán egyre rosszabbul lett. neten néztem, hogy a tünetei minek tudhatók be. és egyértelmű lett-mérgezés. hívtam dokibácsit, ő meg adott neki egy szurdancsot. k-vitamint, hogy a vére sűrűsödjön. azt mondta a dr, hogy elég ilyenkor egy kis felületi sérülés a nyelőcsövön, attól is elvérzik. és 4 napig csak néztem az én bágyadt, szomorú, kedvetlen és semmit nem evő,-ivó fiamat. és 4 nap után… szóval minden rendben, hála istennek! azóta a konyhások befenyítve, ántsz, meg jegyző meg mindenkivel megfenyegetve, hogy soha ilyen többet eszükbe ne jusson, mert úgy megizélik őket, hogy az anyjuk sem fogja sajnálni…
na, majd a kocsmából folytatom, ha lesz időm estére. puszi pá!
azt hittem, máshogyan lesz…
2011 február 25. | Szerző: Georgia
…majd az első találkozás d-vel. nemtom mit gondoltam, de biztosan nem azt, ahogyan megtörtént. számítottam egy édesnégyesre. vagy egy fogalmam sincsen, talán koncertre? nem nagyon gondolkodtam mostanában ilyen dolgokon, d-n meg már vagy egy fél éve nem gondolkodtam. annál azért kevesebb, de meglehetősen régen, az viszont tény.
reggel a fagyos hidegben siettem dolgozni, mert kicsit késésben voltam. a szél ahogyan fújt, ömlött a szememből a könny, de ez mindig így van. egyszerűen megvakulok nagy hidegben, pláne ha a szél is fúj hozzá, hát az meg egyenesen katasztrófa. aztán meg zolikámmal tárgyaltam telefonon, alig láttam a héten, éppen tegnap este csak néhány órára, ma reggel máris ment tovább valahova a csehekhez. picit bújtunk tegnap este, de szinte fel sem ocsúdtam, hogy itthon van, már hajnalban ment is újra.
szóval zolival beszélgettem, amikor rámköszönt valaki. és én nem látok csak és kizárólag illendőségből köszöntem vissza, de azt is már csak akkor, amikor nagyjából elért az agyamig, hogy esetleg tényleg ismerem az illetőt. gondolkodtam, aztán úgy döntöttem, küldök egy sms-t neki, hogy ne gondolja azt, nem akarom megismerni, vagy -kifejezőbb leszek- ne gondolja, hogy egy paraszt vagyok. csak megkérdeztem, ő volt-e, ő pedig válaszolt, hogy ő.
a lényeg: zoli folyamatosan arra kér, hogy legyek hozzá őszinte. mondjak el neki minden dolgot, amit szerintem szeretne tudni. ezt tudni akarta volna. de basszus, ez nem az első eset, hogy lesre futok. elmesélek apró, semmitmondó történeteket, és ezen annyira felcukkolja magát, hogy kész! elérte vele, hogy nem mondok el többet neki ilyen jelentéktelen dolgokat. ha nem tud róla, akkor sem történik semmi. stellának van igaza. a pasik nem tudják kezelni ezeket a helyzeteket normálisan.
egyre többet blogolok…
minek is cím…
2011 február 24. | Szerző: Georgia
nem mondom, hogy nem vagyok kiakadva, mert kivagyok.. az állandó pénztelenség! vagyis, ha csak erről lenne szó! de nem. van pénz! sőt annyi pénz van, hogy szégyellem is bevallani, hogy mennyi minden temérdek sok pénz van… -ami kiömlik a kezünk közül. ez háborít fel. magam és zoli pénzszórása. illetve: keresünk valamennyit. tudom, hogy nagy nyilvánosság előtt sem pénzről, sem szeretőről, sem szomszédról nem illik beszélni, de nem érdekel az etikett. az van, hogy keresünk annyit, hogy egy háromgyermekes család vígan elélne belőle havonta. én a két helyen keresek 120 ezret, zoli az egy helyén keres 270-300 ezret. ez testvérek között is 400ezer forint körül mozog. és basszameg, semmit-SEMMIT- nem tudunk félretenni!!! ti hogyan csináljátok? kérek épkézláb tanácsot! el vagyok keseredve de rohadtul. a kibaszott sok telefonszámla, az autó törlesztés, a másik ház utáni hitel, az autó fenntartása, néha kaja, otp részlet, tévé, net… nem járunk sehova. 1-2 alkalommal elmentünk moziba, néha elvitt vacsizni, és voltunk olaszországban és bécsben. de az utóbbi 6 hónapban nem voltunk szinte sehol, mégis éppen úgy folyik el a pénz, mint akkor, amikor meg tudtuk mondani, mire költöttük! most pl.bőr üléseket és 4 db gumit kell megvenni a pözsóra. nyilván létkérdés. a műszaki is 100-ban állt meg 3 hónapja.
itt nyígok. nem tudom, hol basszuk el! kellene maradnia, mert ez nagyon sok pénz ahhoz, hogy csak úgy kifizessük a számlákra. és arról még nem is beszélünk, hogy így nem lehet gyereket eltartani, nem lehet házat renoválni, nem lehet elkalandozni gondolatban nyaralásra, nem lehet semmit, mert elmegy minden pénz. ez a 400 ugye nagyon sok? szerintem feladom! nem értem, hogyan csináljuk, és azt sem, hogyan kellene másként.
a nyúl éve
2011 február 2. | Szerző: Georgia
most olvastam itt az nlc-n, hogy 2011 a nyúl éve… aztán megállhattam volna a címnél, és nem kellett volna belefeledkeznem az olvasásba, de kíváncsi az ember. nem lettem jobban, bevallom! nem az én évem lesz. már megint a megfontolások időszaka, már megint a kuporgatásoké. belenéztem zolimba is, ugyanez! legalább neki lehetett volna olyan, hogy sok pénz, anyagi és fizikális jólét… én is kapnék belőle valamit. így meg majd osztozunk a szegénységen. ja, és hogy tanuljak tovább, de ne ebben az irányban amiben most vagyok, mert nem ez a jövőm. ha van valami, amit szívesen csinálnék, az a lakberendezés. de arra nincsen nagyon kereslet, bár tervek vannak, és talán most majd lesz valami lehetőségünk is.
olyan hosszúak a körmeim, hogy alig tudok írni! 😀 katikához kéne mennem, de mivel nincsen rá lóvé, ezért még egy hónapot biztosan nőnie kell. majd használom mokkás kanálnak.
aztán egyéb újság nincsen, kis bibikém nagyon jó gyerek, nagyon szeretem! életem legjobb döntése volt ez a pasi! annyira édes! 😀 csak bújik, csak hízeleg, csak szeret! olyan, mint egy kutyaszőrbe bújt kiscica. már majdnem másfél éves. mindent megadok neki, amit csak tudok. van neki játéka, van ruhája, meleg fekhelye, szerető mamija, finomnál is finomabb ennivalói. ma például vadast eszik tésztával.
huje vagyok… ez már átmegy babablogba! 😀
beindultunk…
2011 január 26. | Szerző: Georgia
…gyerek ügyben. 😀 nekem azért vannak kétségeim, sőt a leginkább csak azok vannak. de nem akarom elvenni a kedvét, ráadásul megint picit reménykedem a dolgok jó kimenetelében. nekiálltunk gyereket “gyártani”. hát ja. eddig is mindig minden másodpercben együtt voltunk, ha volt rá időnk, most viszont tudatosan tesszük ezt. tökjó. bébiprojekttelünk. 😀 persze én már eljutottam egészen addig, hogy kislány vagy kiskrapek… meg a neveken is filózom néha, de ez biztosan természetes. igazán a seggünk is kilóg a nadrágból, de valahogy nem zavar egyikünket sem. és ami a legfontosabb: príma apuka lesz belőle! imádom őt! annyira szeretem, hogy néha a sírás kerülget 😀 örömömben. most meg még egy kölök is… nos, családot alapítunk… legalábbis nagyon szeretnénk! 😀 -ne féljetek, sosem lesz baba blogom!!!!! 😀 😀 😀
azta…
2011 január 17. | Szerző: Georgia
de rohadt régen blogoltam! elhiszitek, hogy annyira sem volt időm, hogy meghaljak? kitölti inden percemet a kocsma, az iskola, zoli és a kutyusom. persze ez így kafa, de szeretnék itt is jelen lenni. nem nagyon megy.
a helyzet komolyodik. zolival összeköltözni készülünk… hát nem mondom, hogy nem félek. leginkább attól, hogy elbaszom. akaratomon kívül. de megígérem, hogy olyan jógyerek leszek, amennyire még sosem voltam. a kutyámat nagyon szereti és nagyon ért is hozzá. ez rendkívül fontos pontja közös életünknek. aztán tervezzük, hogy lesz gyerekünk. ha máshogyan nem, örökbe fogadunk magunknak édes kisbabákat. és mivel anyagilag majd jól megterhel bennünket, előbb-utóbb elhagyom a pályát és saját üzletbe vágok. vagyis együtt, mert amihez ő ért, az pontosan beleillik majd a képbe. aztán befejezzük a házat. talán tavasszal nekiesünk. lesz kafa terasz. ahol majd nyári hajnalokon kint lehet kávézni, meg esténként társasági életet élni. nem akartam én ilyen nagyon belefeledkezni ebbe az egész kapcsolatba, és azt is gondoltam, hogy d. után már nem biztos, hogy lesz még valaki, aki olyan közel kerülhet hozzám mint ahogyan ezt zoli olyan nagyon túllépte, ahogyan csak lehetett. mindenben megfelel már az elvárásaimnak. tökéletesen mellettem van, de okosan irányítja a dolgokat. ha hirtelenkednék, lebeszél, de azt úgy teszi, hogy inkább előbb rájövök a hujeségemre, mintsem neki kellene mondania, hogy az voltam 😀 édes, nem?! már a következő nyaralásunkat tervezzük. szóval ezek mennek, meg a bárányfelhők.
gondolkodom, hogy új blogot kezdek. ha megtettem, itt megadom a linket, aztán egy idő után majd ezt bezárom. sok szar van ebben, ami persze, én vagyok, de már nem az az életem. és milyen jó, hogy nem az!
azért félek picit… nem akarom elcseszni. nagyon nem akarom elcseszni…
ugye veletek minden a legjobban alakult azóta!
a kávégép mellől…
2011 június 30. | Szerző: Georgia
… blogolok. éppen kiadtam egy párüveg sört, csináltam egy kávét, meg valamit még, amire már nem emlékszem. összeírtam, hogy milyen kaját vigyünk magunkkal, aztán lassan már 9 óra. még egyet dolgozom, és zárok. hu… holnap utazunk. igaz, tartok a buszozástól, de biztosan jó lesz gyönyörködni a tájban. ausztria, olaszország, franciaák, és spanyolhon. lesz 10 olyan napunk, ami csak a pihenésről szól. én mégcsak pihentem, de zolim sokat dolgozik, ráfér bőségesen, hogy kikapcsolódjon.
ma kellett volna felhívnom a dokimat, hogy mi lett az utolsó laborom eredménye, de elfelejtettem, és elaludtam. a hcg miatt voltam megint laborban, de már csak 11 volt az értékem, az meg semmi szinte. most majd jól lebasz, hogy nem hívtam fel. mindegy.
az iskola vége óta most érzem először, hogy vagy agyam. nagyon kimerültem. kell ez a pár nap szünet, mindentől távol. biztosan beleszerelmesedem barcelonába, és rabja leszek a földközi-tengernek.várom is, de kicsit félek is, nehogy történjen valami olyan, amit ott nehezen oldunk meg. baleset, vagy betegség. ha lesz rá lehetőségem, írok majd onnan kicsit, persze itthon sem törtem magamat mostanában. vettünk egy fényképezőgépet, hogy jó sokat tudjak fényképezőgépezni. remélem, jó kis fotók születnek majd és sokat tudok feltenni a fb-ra. puszik nektek, mindenki érezze nagyon jól magát a nyáron!
Oldal ajánlása emailben
X